2017. március 12., vasárnap

Gazdák és építészek találkoztak: a korszerűt kell ötvözni a hagyományossal

Gergely Imre | 2017.03.12.
Ami száz éve, nagyapáink idején korszerűnek számított ma már nem az, és ez igaz a mezőgazdaságra is. A hagyományokhoz ragaszkodás fontos, de sok esetben ennek oka a félelem az újtól. Pedig szükség van a változásra, például a mezőgazdasági épületek kialakítása terén is – vetették fel a hétvégén az Újfaluban tartott konferencián. A meglévő gazdasági épületek mai hasznosítási módjairól is szó esett
Gazdák, építészek, szakemberek ültek egy asztalhoz Újfaluban az Oltárkő parasztszövetkezet meghívására. A szabadegyetem jellegű találkozónak célja az volt, hogy közösen keressenek megoldási javaslatokat arra, hogy miként lehet ötvözni a 21. századi követelményeket a hagyományok megőrzésével.
A gazdák gondolkodásmódját próbálják formálni az itt megfogalmazódott felvetésekkel, egyrészt az itt elhangzó előadásokból leszűrhető információkból, de másrészt úgy is, hogy gazda és építész kötetlenül tudott itt beszélgetni, elmondani egymásnak a meglátásait – mondta el az Oltárkő Parasztszövetkezet vezetője, Bányász József.
Az Országépítő Kós Károly Egyesülés és az Élő Szövet Alapítvány társszervezésében megszervezett péntek-szombati konferencián elhangzott: nagyapáink csűrjei, istállói nem felelnek meg a mai állattartási követelményeknek. Például újabban állapították meg, hogy a szarvasmarháknak nem szűk és meleg szállásra, hanem tágasabb terekre lenne szüksége. De egyébként is, a mai technológiák más adottságokat követelnek meg. Ezért a mai gazdák új épületei nem követik a hagyományokat, nem illenek a székelyföldi környezetbe, de az állatjóléti követelményeknek sem felelnek meg.
Az építkezés ugyanakkor nem maradhat mindenben hagyományőrző, de a meglévő örökséget a mai lehetőségekhez kell igazítani – fogalmazódott meg. Köllő Miklós építész vetette fel: be kell látni, a Kós Károly által egykor mintapéldának tekintett székely ház ma már nem gazdaságos.
Kolumbán Gábor egyetemi tanár, és bivalytartó gazda Kassay Lajos íjász egy mondatát idézte ezzel kapcsolatban: „Nem olyan íjat akarok készíteni, amilyent az őseink készítettek, hanem olyant, amilyent most készítenének”. A székelyföldi hagyományok felhasználásával kell élni a mai lehetőségekkel állapították meg, Vannak jó példák a korszerű és a hagyományos ötvözésére: például a nyúlád-tető kultúrcsűr
Egy következő hasonló találkozón már konkrét tervek bemutatása is történhet, de addig is kell találni olyan gazdákat, akik hajlandóak belevágni abba, hogy a közös gondolkodás eredményeként megszülető épület-típusokat építi fel gazdaságában. Ez nem lesz könnyű, egyrészt a jellemző pénzhiány miatt, de másrészt azért sem, mert sok esetben „azért őrizzük a hagyományt, mert félünk az újtól” – fogalmazta meg egy résztvevő.
Az építészek feladata, hogy olyan gazdasági épületeket terveznek, ami nem csak jó, hanem szép is – hangzott el, és megfordítva az is, hogy látni kell: ami szép az jó is. 15-20 ilyen gazdaságban kell ilyen hagyományokra alapozó, modern épület létrejöjjön, hogy hatással tudjon lenni a szélesebb gazdatársadalomra – így számolnak a konferencia résztvevői. A példaszerep felvállalása nem lesz egy könnyű feladat, hiszen a bürokrácia és egyéb akadályok nagyon nehézzé teszik a megvalósulást.
Több környékbeli családi gazdaságot is meglátogattak a konferencia résztvevői. Láttak viszonylag jó és kevésbé jó példákat. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy az itt felvetődő gondolatok, megállapítások konkrét javaslatokká váljanak. Felvázolták a az élhető gazdálkodás formáját is. Eszerint a követendő családi gazdaság nem a mennyiségre, hanem a minőségre, nem 150 állatra hanem 15-20-ra, és nem 1 lejért eladható tejre, hanem piacképes termékre alapszik. Mindez megélhetést tud jelenteni a gazdálkodó családoknak. Amint megállapították, az ipari méretű gazdaságok azonban tönkretennék a vidéket.
„Sok mindent csinálunk, ami nem jövedelmező, de ez is hozzátartozik az élhető családi gazdálkodáshoz” – mondta egy résztvevő.

Létrejött az Oltárkő Parasztszövetkezet

http://www.szekelyhon.ro/images/editions/113/11307/11307_138402.pdf
GERGELY IMRE
Négy éve létezik együttműködés a Caritas Vidékfejlesztés és a svájci Stiftung Lebesqualitet gazdaszervezet között. A Svájcból érkezett szakemberek igyekeztek továbbadni erdélyi gazdáknak tudásukat az állattenyésztés vagy a tejfeldolgozás, sajtkészítés terén. A számos tanfolyam eredményeként lényeges következtetést is levonhattak a székely gazdák a vendég mesterek péládját látva: gazdálkodni igazából csak összefogva, egymást segítve érdemes.
Az utóbbi időben számos egyeztetés, beszélgetés zajlott, és szerdán, április 8-án tizenöt gyergyószéki gazda a Caritas Vidékfejlesztéssel és a svájci szervezettel közösen elfogadta egy új gazdaszervezet alapító okmányát. Ezzel létrejött az Oltárkő Parasztszövetkezet.
Bányász József, a Caritas Vidékfejlesztés munkatársa, egyben gazdaként a szerveződés egyik mozgatórugója és az új szövetkezet alapító tagja elmondta, az elképzelés az úgynevezett „átalvető” programból indult ki, ami által a helyi gazdák minőségi terményeit kívánták eljuttatni a helyi vásárlókhoz. A szövetkezés azonban ennél továbbmutat. A gyergyószéki gazdákban felmerült az igény a fejlődésre, és megvan a szándék az összefogásra annak érdekében, hogy együtt dolgozva jobban érvényesítsék akaratukat például a tejfelvásárlókkal szemben, és elérjék, hogy jobb áron értékesíthessék terményeiket. „Egyenként küzdve semmi esélyünk” – fogalmazott az egyik gazda az alakuló ülésen.
A svájciak is tagként lépnek be a szövetkezetbe, ők elsősorban szakmai tudásukkal és hatalmas tapasztalatukkal tudnak az itteni gazdálkodók segítségére lenni. Amint egyikük, Joseph Bruhin elmondta, az ilyen szövetkezeti alakuló ülések Svájcban nyolcvan éve történtek, és azóta működnek sikeresen a gazdaszervezetek.
Mára a svájci élelmiszer-termelés és -forgalmazás nagyrészt ilyen szövetkezetekben zajlik, de ilyen szövetkezeti alapon jött létre és működik például a Raiffeisen bank is. A svájciak emellett egy támogatási alapot is létrehoznak az erdélyi gazdák érdekében.
Törzskönyvezett szarvasmarhákat szállítanak Erdélybe és adnak az itteni gazdálkodóknak, feljavítva az állatállományt. Az állatok árát öt év alatt kell kifizetniük a gazdáknak, kamatmentesen.
A szövetkezés eszméje, a közös gazdálkodás a kommunizmus idején a kollektív miatt igencsak ellenszenves volt sokaknak – mondta Konrad Suter sajtkészítő mester –, de meg kell érteni, hogy az öszszefogás csakis előnyös lehet. Ehhez azonban teljes bizalomra van szükség a szövetkezet tagjai között. Meg kell azt is érteni, hogy lehetséges, az előnyöket nem egyszerre érzi majd mindenki, de idővel mindenkire sor kerül.
A legfontosabb azonban, hogy a munkából mindenkinek becsületesen, egyformán ki kell vennie a részét, az élősködő haszonlesőket pedig ki kell dobja magából a szövetkezet – fogalmazott Suter.
Egy konkrét példa is megfogalmazódott: minden svájci gazdának van minőségi szénaszárítója. Ezeket a szövetkezet tagjai építették sorban, egyiket a másik után. Az ilyen szárítók építésének módszerét egyébként éppen most ismertették meg a gyergyószéki gazdákkal. Az Oltárkő Parasztszövetkezet egyelőre a 15 alapító tag számára hoz előnyöket, de mindenképpen tervezik bővíteni a kört, és nemcsak Gyergyószéken.