2013. december 31., kedd

B.Ú.É.K 2014 !




Nagyon boldog, szeretetben, békességben, tiszteletben, megértésben és sikerekben gazdag új esztendőt kíván 
az Erdélyi HANGYA szerkesztősége !



2013. december 30., hétfő

Hiánypótló szakképzés borról és borászatról

Babos Krisztina | 2013.12.29. 
Nemzetközileg elismert borászati képzést indít jövő évtől Erdély számos városában a szatmárnémeti Consult Scolari Egyesület, mely a kiterjedt WSET-rendszer (Wine and Spirit Education Trust) első akkreditált romániai központjának számít.
Szakács-Orha Imre, a szervezet oktatója szerint ezzel főképp a vendéglátóiparban, valamint az üzleti életben jelentkező igényeket igyekeznek kiszolgálni, azonban kiváló lehetőség az általános borkultúra fejlesztésére olyanok számára is, akik szeretik a bort, és el kívánják mélyíteni ismereteiket.
Mint megtudtuk, Szatmárnémetin kívül ezentúl Nagykárolyban, Zilahon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Bukarestben nyílik lehetőség a tanfolyam elvégzésére. „Egyre jobb minőségűek a Romániában előállított borok, és a nagytermelők mellett egyre több, gyakran jelentős többleterőfeszítést igénylő, úgynevezett kézműves borokat előállító kisebb pincészet jelenik meg. Egyrészt ezeket szeretnénk megismertetni, másrészt pedig úgy véljük, valóban szükség van ilyen jellegű képzésre” – magyarázta a szakértő.
Mint kifejtette: érzékelhető egy minőségbeli javulás a borokat illetően, ez azonban csakis akkor lesz tartható, ha a közízlést is sikerül felzárkóztatni, ha ismerjük és igényeljük a minőségi hazai borokat, és természetesen, ha a vendéglátók itallapján ezek is szerepelnek. Szakács-Orha Imre elmondta: a Consult Scolari Egyesület idén kapott akkreditációt a londoni székhelyű WSET-oktatóközponttól, mely több mint 50 országban van jelen, és tavaly 375 ezren tettek valamilyen fokú vizsgát többszintű képzéseik keretében.
Jövő évtől Romániában is adott lesz a lehetőség magyar, román, illetve angol nyelven borászati ismeretek elsajátítására a WSET keretében. Jelenleg alap-, illetve középfokú szintet lehet elérni a Consult Scolari képzésein, ami után további három végezhető el. Különben, ha valaki oklevelet szeretne kapni (ami hasznos lehet a vendéglátóiparban, de külföldre készülőknek, például hajón dolgozóknak is igen jól jöhet), annak angol nyelven kell vizsgáznia.
Szakács-Orha Imre szerint összesen három kezdeményezést indítottak útjára: egyikük a wine in business elnevezésű képzés. A wine in business team a Consult Scolari Egyesület által évek óta szervezett csapatépítő tréningeket színesíti majd, a jövőben ugyanis ezekbe szándékoznak beépíteni egy-egy borkóstolásról szóló modult is. A harmadik a wine in business club, melynek keretében 2013 nyarától kéthetente kóstolókat szerveznek Szatmárnémetiben, amire hazai borászatokat hívnak meg. Ennek egyébként nagy volt a sikere – míg az első összejövetelen nem érte el a húszat a jelentkezők száma, a legutolsón közel ötvenen voltak.
Lapunk érdeklődésére az oktató elmondta: az alapfokú képzés kétnapos és 400–500 lejbe kerül, ennek keretében megkóstoltatják a világ tipikus borait, mintegy kilenc félét, ezen kívül szó esik bor-étel párosításról, a pezsgőkről, illetve arról, miként kell egy bort kinyitni, és hogy kell azt tárolni. A középfokú képzés 4 napos és 1000-1200 lejbe kerül, ebben pedig már 40–50 féle bor szerepel, továbbá alaposabb elmélyülésre ad lehetőséget. A képzés költségeinek közel felét a borok beszerzése teszi ki, és minimálisan 10–12 személy jelentkezése esetén indítanak csoportot.

2013. december 29., vasárnap

Valósítsa meg közösségi ötletét!

Szerző: CsibaKata 2013.12.28. 
Az ESSRG olyan projektek megvalósulásához szeretne hozzájárulni a dél-borsodi régióban, amely hozzájárul a fenntartható vidéki életmód kialakításához és a közösségek megtartásához. A felhívás és a jelentkezési lap letöthető a bejegyés végén!
15 településről várunk ötleteket és javaslatokat: Ároktő, Gelej, Igrici, Mezőcsát, Tiszabábolna, Tiszadorogma, Tiszakeszi, Tiszatarján, Tiszavalk, Négyes, Borsodivánka, Mezőnagymihály, Mezőkeresztes, Mezőnyárád, Szentistván.
Az eddigi tapasztalataink alapján négy fő témakörben volt komolyabb érdeklődés. Az alábbi területekre fókuszálunk, azonban meggyőzhetőek vagyunk más, a célokhoz illeszkedő ötletes elképzelésről is.
1. Helyben termelt alapanyagok közösségi feldolgozása: célunk, hogy azzal segítsük a helyi termelést, hogy megkönnyítjük a helyben történő feldolgozást. A helyi termények helyben történő feldolgozása szolgálhatja a közösségépítés célját azzal, hogy közös helységben igénybe vehető közösen használható feldolgozó eszközök állnak rendelkezésre. A helyben történő feldolgozás lehetővé válik a családok számára, ha a ház körül esetleg nem biztosítható eszközökhöz juthatnak. A hagyományos, környezetbarát feldolgozási módok használatával, olyan egészséges termékek kerülhetnek az asztalra, amelyek alapanyaga helyben termett és ezáltal környezet- és természetbarát.
2. Ökológiai kertészkedés ismereteinek átadása, mintakert létrehozása és fenntartása: fontos feladat a környezet- és természetbarát kertészeti ismeretek elsajátításának ösztönzése gyerekek, fiatalok és felnőttek körében egyaránt. A természetbarát kertészeti ismeretek visszavezetése a falu életének mindennapjaiba visszafordíthatja azt a folyamatot, mely során a vidéken élők elveszítik a közvetlen kapcsolatot a saját természeti környezetükkel. Tanúsítvány nélküli vegyszermentes gazdálkodás olyan kisléptékű gazdálkodást jelent, amely lényegében biotermékeket állít elő.
3. Helyi gyümölcsfajták szaporítása és nevelése: a térség igen gazdag helyi gyümölcs fajtákban, melyek feltérképezése és szaporítása fontos értékőrző feladat. A projekt célja, hogy segítse a magánkertekben, védett önkormányzati, egyházi, egyéb tulajdonban levő területen vagy közterületen a tájfajta gyümölcsök terjedését és megőrzését. A tájfajták ismerete, a fák gondozása és a gyümölcsök feldolgozása hozzájárul ahhoz, hogy a tájfajták a falusi lakosság mindennapi életének részét képezve megmaradnak és hasznosulnak a helyi élelmezésben.
4. Közvetlen értékesítési rendszer kialakítása: a kis léptékben megtermelt termények és produktumok közvetlen értékesítésével van lehetőség olyan bevétel megtermelésére, amely már fenn tud tartani egy kiskertes gazdaságot. A projekt lehetőséget nyújt a direkt marketing és direkt értékesítés kialakítására.
A felhívás letöltéséhez kattints ide
A jelentkezési lap letöltéséhez kattints ide

2013. december 27., péntek

8 HATÁSOS ENERGIÁT ADÓ DÍSZNÖVÉNY OTTHONUKBAN!

Vannak növények, amelyek olyan rezgést bocsájtanak ki magukból, amely ránk, emberekre is jó hatással vannak. Ezeket a növényeket hívjuk energiát adó dísznövényeknek.
Az ilyen növényt érdemes ajándékba vinni, születésnapra, vagy névnapra, de az irodába vagy otthonunkban is érdemes belőlük pár cseréppel elhelyezni.
Bambusz ( bambusa vulgaris)
A bambusz már az ókori keleti népeknél is fontos szerepet töltött be, de Kínában és Japánban a kertek fő növény fajtája. Ez a növény csodás energiával rendelkezik, amely állatra és emberre egyaránt hatással van. A rezgési energiája könnyed és igen magas ezért nagymértékben növeli a kreativitásunkat és a fogékonyságunkat.
Zöldike (chlorophytum comosum)
A zöldike megköti a levegőben a káros anyagokat, valamint tiszta oxigénnel tölti fel a helyiséget. A negatív energiákat pozitívra cseréli, kitűnő energiaforrás lehet irodában, lakásban.
Borostyán (hedera helix)
A borostyán szinte folyamatosan energiát közvetít, és a gondozása is nagyon egyszerű. A borostyán egy olyan energia dús növény, amely segít kilábalni a nehéz helyzetből is.
Közönséges lepkekosbor ( oncidium papillio)
Az orchideák leginkább a hölgyek körébe arat nagy sikert. A lepke kosbor orchidea energiája erősíti az önbizalmunkat, segít érvényesülni, és a párkapcsolatban is segítségünkre lehet.
Citrom és narancsfa:
A citrus és narancsfák a lakásban, a kertben és teraszon is szétszórják jótékony energiájukat.
A citromfáról rögtön a napfény a tengerpart és a mediterrán életstílus jut az eszünkbe, így hamar átalakítja a negatív energiákat pozitívvá.
Dracena fajták:
A dracena rezgései nagyon kellemes hatással vannak az emberekre, szinte oltja magából a pozitív energiát, amelyek főként a káros kémia anyagokat semlegesítik.
Szobapáfrány ( nephrolepis )
A páfrány, mint egy szűrő úgy hat ránk, főleg irodákba és munkahelyre ajánljuk, ahol szellemi munkát végzünk. Oxigént juttat a levegőbe és közömbösíti a dohányfüstöt és légszennyezést.
Törperózsa:
A törpe vagy más néven mini rózsát a legmagasabb rezgésű növények közé sorolják. Állatokra és emberekre egyaránt hat, az alkotó tevékenységre és a szeretetre lesz pozitív hatása.

2013. december 26., csütörtök

Visai lakodalmas




Visai táncok










2013. december 24., kedd

December a kiskertekben

2013. december 17., 
Csengő szánon jön Tél,
jön, jön, nemsokára
hat hófehér himszarvas
lesz a paripája,
felhö lesz az országút,
kocsis a hóember,
amerre jár, hull a hó,
Köszöntelek December
(Tordon Ákos
A kert az év minden hónapjában folyamatosan ad munkát. Hol többet, hol kevesebbet. Decemberben a legkevesebb a munka a kertekben. A csendes, napos órákban bizonyára jólesik a kertészkedőknek egy kis mozgás a szabad levegőn. 
Ha a kertben van még felásatlan terület, azt a fagymentes időben pótolni szükséges. A tél beállta előtt ajánlott az ősz folyamán ültetett gyümölcsfacsemete meg a fagyra érzékeny növények (rózsatövek, szőlőtőkék, fügebokor) talajjal történő felkupacolása. A fákról távolítsuk el, és semlegesítsük meg a monilíás, összeszáradt gyümölcsmaradványokat ne hagyjuk fertőző forrásként a fán. A lehullott lombleveleket gereblyézzük össze és égessük el, mert így csökkenthetjük a fertőzéseknek a lehullott levelekről való terjedését. Ha a gyümölcsfák törzsét ősszel bemeszeljük, akkor a fehér felület a téli napsugarakat visszaveri, a szövetek nem melegszenek fel és elmarad a szinte naponta bekövetkező dilatáció, ezzel együtt elmarad a fagyrepedés is. Erre a célra csak ritka, könnyen folyó mésztejet készítsünk és azt vékony rétegben vigyük fel, mert a finom mészréteg nem nyújt búvóhelyet a kártevők és kórokozók számára. A téli idő a legalkalmasabb a kiszáradt vagy valamilyen okból feleslegessé vált fák és cserjék kivágására is. A gyökereket lehetőség szerint ki kell szedni, mert rajtuk káros penészgombák telepedhetnek meg. A kivágott gyümölcsfa helyére ugyanolyan csemetét (pl. alma helyére almát) semmi esetre ne ültessünk!
Gyümölcsöskertünk utolsó szereplője: a naspolya. Kis termetű fa vagy többnyire tövétől ágas bokor, amely a kertekben kettős célt is szolgálhat: ízes gyümölcse akkor fogyasztható, amikor nem vagyunk bőviben a gyümölcsnek, ezért joggal sorolják a gyümölcstermő növények közé. A naspolya nem igényel sok gondoskodást, nincs is vele baj, mert rendszeresen terem. Egy dolgot azonban feltétlenül meg kell jegyezni: a naspolya vesszőit nem szabad megmetszeni. Aki megmetszi a vesszőket, az a termést vágja le , mert a naspolya termőrügyei a vesszők csúcsán állnak. Lekvárt, sőt zselét is lehet főzni belőle, mert sok pektint tartalmaz.
Ne járkáljunk a gyepen, ha nedves vagy fagyott a fű. Ha elkerülhetetlen, hogy többször, esetleg nehéz súlyokkal áthaladjunk rajta, fektessünk le deszkákat, hogy megkíméljük a gyepet.
Télen is vágyunk egy-egy szál friss fűszernövényre. A cserépbe ültetett fűszernövények nemcsak illatosak és ízletesek, hanem mutatósak is, a konyhánk dísze lehet. A kapor 7-8, a bazsalikom 4-5, a majoránna 10-12 nap alatt csírázik ki. A kapor sötétben csírázó növény, a magokat néhány milliméter mélyre vessük. Ezzel ellentétben a majoránna, bazsalikom magja fényen csírázó, ezért ne fedjük le földdel. A petrezselyemet ültessük olyan magas cserépbe, amekkorában kényelmesen elfér. Az idősebb levelek elsárgulnak, de rendszeres öntözés és elegendő napfény mellett újabb hajtások képződnek. A rozmaring nehezen viseli a benti körülményeket. Elsősorban a fényhiányt sínyli meg és 1-2 hónap elteltével elpusztul. 
A fűszernövények ízét fokozhatjuk, ha heti egyszeri tápoldattal öntözzük. Csak akkor adjunk vizet, ha a cserépföld felszíne teljesen kiszáradt. A dézsás, balkonládás növényekről se feledkezzünk meg a melegebb napokon öntözzük meg, és ügyeljünk szobanövényeink párologtatására is.
Minden kedves olvasónak szép karácsonyfát, boldog karácsonyt és békés új esztendőt kivánok!
Cepan Claudiu

Jó kivánság!



Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kivánunk az Erdélyi Hangya minden egyes olvasójának!

Visa, a hagyomány megtestesítője

(Wikipedia nyomán)
Visa helység Kolozs-megye keleti részén fekszik. Szomszédos települések (zárójelben az illető helység első írásos említése). Nyugaton Zsuk(1314); északon Bonchida (1263), Gyulatelke (1318), Márokháza (1318); keleten Báré (1279); délen-délnyugaton Kötelend (1320). A történelmi Kolozs- és Doboka-vármegye határ-települése volt.

Visa és környéke.

A falu altalajában só (NaCl) található. A múltban jelentős szőlő- és bortermő vidék, például egy 1727. évi leltár 290 veder (1 veder = 10 l) visai bort tüntet fel.
Kiterjedt erdő- és nagy létszámú vadállománya van. Fafajok: tölgy, gyertyán, kőris, akác, hárs stb. Vadállatok: vaddisznó, őz, róka, nyúl és fácán. 
Turisztikai lehetőségei még kihasználatlanok. 
Napjainkban a Kolozsvárról Zsukon át Visába vezető – mint egy 35 km-es út – aszfaltozott. 
A helység villamosított, vezetékes víz, gáz, telefon, kábeltévé és internetes szolgáltatása van.
Története
Elnevezése a szláv VISOSLAV személynév becézett alakja. Első írásos említése 1326-ból maradt fenn „silva VISAERDEI” formában. A késöbbi okíratokban, írásokban elöforduló más formája, idörendben: Vizateluke (1332), Wysa, villa Vysa (1348), Vissa (1652, 1835), Vischa (1750), Viza (1760-62), Jisa (1850), Iisa (1854).
Jelentősebb birtokosai időrendben a Suky, a somkeréki Erdélyi, a losonczi Bánffy, a hetei Bakó és a széki gróf Teleki család egyes tagjai voltak .
A falu a csiszoltkő-korszak (neolitikum) óta bejárt, majd lakott terület. A római korban (Kr. u. 107-275) Dácia provincia északi határterülete volt, melyet a Potaissán (a mai Tordán) székelő V. Macedon légió őrzött. A kora középkorban lakossága a nemzetségi határterületet (gyepűt) és a Szék-Bonchida-Visa-Báré nyomvonalú „Molnár-utat” (via Molendinatorum) figyelte-őrizte.
Régészeti leletei esetlegesek. A neolitikum idejéből előkerült egy csiszolt, átlyukasztott kőbalta és egy bemélyített vonaldíszes cserépedény. A római korból görög drachmákat, tetradrachmákat, római dénárokat és mozaiktéglákat találtak. 
A szőlő és borkultúrára utaló korabeli lelet a 21 cm-es magasságú Szilénosz (a rómaiaknál Liber Pater) szobrocska, aki – a mítoszok szerint – Bakkhosznak [8] a kísérője és tanítómestere.
Újabb kori, VI. századi ezüst dénárok, tallérok stb. A szakirodalom feljegyezte az 1882 február 3.-i jelentős meteorit hullást, melyekből 911 darabot (ezek közül a legnagyobb 35,7 kg volt) az évben összegyűjtöttek
Népesség
A legrégebbi erre vonatkozó feljegyzés az 1652.-ik évi urbárium, mely a helységben 13 magyar jobbágycsaládot és 5 szököttet, illetve bujdosót sorol fel, ingóságaikkal együtt
Az utolsó, 1711.-ik évi pestisjárvány innen 292 áldozatot szedett.

A népesség alakulása.

Az 1733-as, Ioan Inocențiu Micu-Klein görög katolikus püspök által kért összeírás szerint Visában 30 román család (kb. 150 személy) élt.
A lakosság száma általában növekedett, 1900-1920 között megközelítően állandó volt, majd 1980 után csökkent. A magyar nemzetíségű lakosok száma növekvő irányzatot mutat. Az 1880-ban meglévő 178-ról 1977-re 610 főre nőtt. A román lakosság száma szinte állandó, 1850-ben 212, míg 1977-ben 220 fő volt
A 2002.-ik évi népszámlálás szerint a falunak 589 lakosa volt, ebből kb. 80% magyar, 19% román és 1% roma.
Templomok, iskolák 
A mai református (kálvinista) templom 1802-ben épült a középkori (1450) templom helyén és egyes anyagainak felhasználásával. Benne egy 1875-ben készített műemlék-orgona és több értékes kultikus tárgy található. Nagyharangját 1592-ben, a kisebbiket 1907-ben öntötték. 
Az ortodox (1948-ig görög katolikus) templomot 1812-ben építették, egy korábbi, 1733-ban már meglévő fatemplom helyén. Benne több régi ikon található. A korabeli összeírás szerint Visában 1733-ban már szolgált egy Ilyia (Ilie) nevű görög katolikus lelkész, létezett parókia, az illető egyháznak évi 7 szekér szénát termő kaszálója és szántóföldje volt. Az említett összeírásban az adatok magyar helyesírással szerepelnek, mivel az a hivatalos hatóságok számára készült.
A múltban a közoktatás a felekezeti iskolák feladata volt. A református iskolát az írások 1864-ben említik, a görög katolikus 1869-ben indult be 26 tanulóval, melyből 15 fiú és 11 leány. A mai általános iskola épülete 1907 óta áll. 
A helységnek jelentős, az erdélyi Mezőségre jellemző folklórja van. Szép, régi hagyománya a juhmérés.
Nevezetes esemény Visán 
A község vidékét érintette a mócsi meteorithullás, amely a Mezőség területén 8 falu térségének közelében mintegy 300 kilogrammnyi meteorit anyagot hozott. Mócson és Vajdakamaráson kivül Mezőgyéres, Gyulatelke, Visa, Báré, Mezőkeszü, Magyarpalatka, Márokháza községet érintette a szóródási ellipszis. 
A község néprajzi és népművészeti anyaga Válaszúton 
A Válaszúton megnyílt Kallós Zoltán Múzeumban külön szoba őrzi a Mezőség pompás népművészeti anyagát.

 Bemélyített vonaldíszes cserépedény.
   Az 1592-ben öntött ref. nagyharang.
   Református templom, épült 1802-ben.
   Hagyományos viselet.
  "silva Visaerdei" 680 év eltelével.
  Helyi híradás.
   Visa látképe.
   Visai tél.

Kedves testvéreim,

2013. december 23., 
ünneplők és ünnepelni vágyók. Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat a sajtó hasábjain is, azzal a mindnyájunk számára létfontosságú isteni üzenettel, amelyet János evangéliuma 1. részében találunk megírva, és amely által a mi szívünket is keresi Isten ezekben a külső fényekkel teljes, belső sötétségtől terhes napokban: „És az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk és mi láttuk az Ő dicsőségét”. (Jn. 1, 14)Annyira érthetetlen és mégis annyira egyértelmű szavak. Tartalmazzák mindazt, amit minden keresztyén embernek tudnia kell, és azt a felfoghatatlan titkot is, amit az emberiség soha nem tud megfejteni, bármennyire is igyekszik megérteni, vagy spekulál körülötte. „Az Ige testté lett” – ebből kifolyólag világos, hogy nem valamiről, hanem valakiről van szó: nem azonos és nem azonosul gyenge, esendő, gyarló, sokszor gyalázatos emberi beszéddel, hanem Isten. Ezért írjuk az Igét is, ugyanúgy, mint Istent nagy I-vel. Nem akkor lett, amikor megfogant, nem férfi és nő szerelmi indulatából, kapcsolatából, hanem „öröktől fogva volt”. Ő vette magára az emberi testet, annak minden velejárójával – éhével, szomjával, fájdalmával, kísértéseivel, szenvedésével, halandóságával – együtt, Szűz Mária által, aki Isten rendelkezésére bocsátotta szent edényül az ő testét, életét. Azért lett testté az örökkévaló Ige, hogy lakozzék miközöttünk, azért, hogy testté és vérré, egy szóval testvérünkké legyen. Azért, hogy benne és általa, szenvedései, halála és feltámadása által bűnbocsánatot, életet és üdvösséget nyerjünk. A betlehemi jászolbölcsőre tehát, már most rávetül – a csillag fénye mellett – a Golgota keresztjének az árnyéka. Csak, ha ezt megértjük, láthatjuk meg az Ő dicsőségét, és csak, ha dicsőségét meglátjuk, lesz igazi, áldott, szeretetben és lelki békességben zajló ünnepünk. Ezekkel a szavakkal kívánok minden olvasó számára ISTENTŐL GAZDAGON MEGÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPET ÉS BÉKÉS, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT!
Kovács Zsombor, evangélikus lelkipásztor, Temesvár

Termelő és Értékesítő Szövetkezet (TÉSZ) Romániában Ismeretterjesztő gazdatanfolyam a BMGVE szervezésében

Balta János, Pataki Zoltán 2013. december 17.,
Dr. Horváth József egyetemi docens előadása a TÉSZ-ek létrehozásának kulcskérdéseiről

Ismeretterjesztő tanfolyamot szervezett december 14-én Temesváron a Bánsági Magyar Gazdák és Vállalkozók Egyesülete, bel- és külföldi előadókkal, mintegy 50 résztvevővel, amelynek napirendjén a Termelő és Értékesítő Szövetkezetek (TÉSZ) felépítésének és működésének ismertetése volt. 
A gazdatanfolyam elsősorban Temes és Arad megyéből érkezett résztvevői meghallgatták Ledó Ferencz, a Délalföldi Kertészek Szövetkezetének elnöke és dr. Horváth József, az SZTE Mazőgazdasági Karának dékánja érdekes és tanulságos előadásait a magyarországi TÉSZ-ek működéséről, sikeres és kudarcot vallott TÉSZ-ekről, valamint dr. Molnár Annamária előadását a 2014–2020-as EU-költségvetési időszak mezőgazdasági pályázási lehetőségeiről. A Kárpát Régió Üzleti Hálózatot Király Csaba mutatta be, a nagyváradi Stanik István és a magyarországi Nagy József a hulladék hővel fűtött növényházakban rejlő lehetőségeket ismertették a hallgatósággal.
Csősz János BMGVE-elnök a Nyugati Jelennek elmondta: „Rendezvényünk célja tudatosítani a gazdaköri tagokkal, hogy a Termelő és Értékesítő Szövetkezetre szükség van! Ezért kértük fel a szentesi TÉSZ-nek az elnökét, a Hódmezővásárhelyi Egyetemnek a dékánját, hogy tartsanak előadást és tudassák a bánsági gazdákkal, hogy ez mennyire fontos. A mezőgazdaságunk jövője a TÉSZ-ek létrehozása. Mi első szakaszban azt szeretnénk elérni, hogy a bánsági, aradi, bihari, szatmári gazdák a szentesi TÉSZ-hez tudjanak csatlakozni, velük működjenek együtt. Ez nemcsak azt jelenti, hogy mindenki beviszi a termékeit a TÉSZ-nek. Egységesen kell megtermelni a zöldségeket, olyanokat kell termeszteni, amit el lehet adni, minőséget biztosítani, ehhez ők adják a biológiai anyagokat, magukat a palántákat, ők adják a műtrágyát, a növényvédő szereket, ők adnak mindent, amit utána a végtermékből leszámítanak. Először csatlakozzunk a magyarországi TÉSZ-ekhez, utána majd mi is megalakítjuk a sajátunkat. Amit ezen a konferencián láttunk-hallottunk, ez jelenti a számunkra a jövőt.” – mondta dr. Csősz János. A program a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával valósult meg.
***Szombaton Horváth Ibolya, a kisvarjasi gazdakör elnöke és a férje, László társaságában Kocsik József AMMGE-elnök is részt vett a temesvári ismeretterjesztő tanfolyamon. Az előadások után következett beszélgetés során Kocsik József ismertette az Arad megyei helyzetet, teljes mértékben egyetértve a termelési és értékesítési szövetkezetekkel kapcsolatban elhangzott, igen hasznos tudnivalókkal.

2013. december 20., péntek

Schönberger Jenő püspök karácsonyi üzenete

2013. december 20. Krisztusban Szeretett Hívek!
Minden évben nagy szeretettel készülődünk Karácsony ünnepére, ki–ki a maga módján. Ilyenkor igyekszünk valamilyen ajándékot készíteni, és kíváncsian várjuk, vajon mit találunk a karácsonyfa alatt.
Az én idei ajándékom egyházmegyém hívei számára az új pasztorális tervünk Önátadás Éve. Hogy mit rejt ez a két szó, Önátadás Éve? Ha megengeditek, most elkezdem kicsomagolni, és megpróbálom elmondani, hogyan lesz/lehet ez az ajándék Isten nagy–nagy szeretetének és az én szeretetemnek is a jele.
Ugye, ha csak felületesen gondolunk a Karácsonyra, első helyen a karácsonyfa áll, és hogy mi van alatta? De honnan van ez az egész? És mi rejlik a Karácsony páratlan hangulata, öröme mögött? Kalandozzunk együtt az ünnep mélyére.
Gyermekkoromban mindenek előtt az hozott lázba, ha vendéget vártunk, és ha vendégségbe, vagy éppen lakodalomba mentünk. Karácsony együtt jelenti ezt a kettőt: Vendég érkezik és meghív bennünket egy örök menyegzőre.
A Vendég érkezése világesemény. Istentől érkezik közénk. Maga a Teremtő Isten az, aki belép teremtésébe. Jövetele óriási meglepetés, mert úgy érkezik, ahogyan senki sem gondolná. Egyszerűen közénk születik, éppen úgy, mint ahogyan mi jövünk a világra.
Szent János azt írja, „az Ige testté lett, és közöttünk lakott.” Szent Lukács evangélista pedig egyszerűen csak ennyit mond: „(Mária) Világra hozta egyszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette…” Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten a mi emberségünk képében mutatkozott. Egészen olyan lett, mint mi; igazi ember. Fiában, a kis Jézusban egészen átadta magát nekünk. Tehát körülvehetjük, gyönyörködve nézhetjük, mint az újszülött kicsiket szoktuk.
Bátran odamehetünk hozzá és kifejezhetjük csodálatunkat: „Hát ilyen vagy? Isten létedre ember? Igazi ember?” Ő erre azt mondja: „Igen, igazi ember vagyok, és születésem mondanivalója, hogy ti is legyetek végre ilyen hozzám hasonló, igazi emberek. Olyanok, mint én; kicsik, egyszerűek, egymást szolgálni, szeretni tudó emberek… És én csodálatos, nagy, örök lakodalomra hívok mindenkit, új és örök szövetségkötésre, igazi boldogságra.”
Karácsony ünnepén lépjünk eléje, és adjuk át egészen magunkat Neki. Ma talán még könnyű, de tegyük meg holnap is, és azután is, ha már elmúltak az ünnepek. Így lesz az Önátadás Éve egy folytonos, nagy kaland, önfeledt, folyamatos ajándékozás, melyben mi magunkat Istennek, és Isten önmagát nekünk ajándékozza. Minden nap csupa Karácsony: Isten megszületése számunkra és a mi megszületésünk Istennek. – Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!
Szatmárnémeti, 2013 Karácsonyán,
† Jenő püspök 

Kató Béla püspök karácsonyi pásztorlevele
2013. december 18.
A boldog karácsony titka „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3,2)
Kedves Testvéreim! Az ünnepet megelőző időszakban biztosan ti is nagyon sok üzenetet, SMS-ben terjedő reklámajánlatot kaptatok, amiben hívnak-cibálnak titeket, és rá kívánnak vezetni arra, amit tennetek kell ahhoz, hogy boldog karácsonyotok legyen. A nagy pompával felvonultatott kínálatból viszont csak annyi az igaz, hogy a Krisztusban hívő emberhez méltó ünnepléshez valóban tennünk kell valamit.
Amikor kétezer esztendővel ezelőtt a Messiás első eljövetelének váradal-mával a szívükben az emberek odamentek Keresztelő Jánoshoz, és megkérdezték tőle, hogy mit cselekedjenek? A válasz egyszerű és rövid volt: „térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!”
Megtérni? Hát ez lenne a boldog karácsony titka?
Mindig nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy külső eszközökkel otthonunkba varázsoljuk a karácsonyi hangulatot, pedig „csak” abban kellene változnunk, amit egész évben, egész életünkben rosszul tettünk. Egész évben azért küzdöttünk, hogy minél többre jussunk az anyagiakban, most ebből kellene tovább adnunk egy keveset. Le kellene mondanunk arról a hatalomról, amit egymás fölött gyakorolunk. Sokkal őszintébbnek és hűségesebbnek kellene lennünk, mint ahogy eddig voltunk. Ismét meg kellene tanulnunk azt, hogy mi a becsület. Meg kellene teremtenünk a segítségnyújtás kultúráját. Többet kellene törődnünk a betegekkel, a testi és lelki nyomorultakkal, az öregekkel, az egyedül élőkkel. Ezek kis erőfeszítések, bár sokszor megvalósításukat lehetetlennek érezzük...
Lehet, hogy sokat várunk ettől az ünneptől, de az ünnepnapok elmúlásával csalódást érezhetünk lelkünkben, mert nem azt kaptuk, amire számítottunk. Valami másra vágyunk, a változásnak azonban előbb bennünk kell végbemennie, s csak azután fog a világban bekövetkezni. Szeretetet kell adnunk, de nem azért, hogy hasznunk legyen belőle, hanem hogy a másiknak legyen haszna belőlem. Ne azt mond: „itt vagyok, szeressetek!” – hanem mond azt: „hazajöttem, hadd szeresselek titeket!” A szeretetet ne abban keresd, hogy mit kapsz karácsonyra, hanem abban, amit te magad adhatsz. A szeretet mindig áldozni akar. Nem a bevételekből él, hanem a kiadásokból. Nem abból, amit kap, hanem abból, amit ad. Aki ezen a karácsonyon arról panaszkodik, hogy nem kapott elég szeretetet, vizsgálja meg magát, hogy mennyi szeretetet adott, amit mások megérezhettek.
Karácsonykor, ha kimondjuk a szót: „szeretni”, akkor ne csak a szűk családunkra gondoljunk, hanem falunkra, városunkra, a Kárpát-medencére és az egész világra! Fokozott felelősségtudattal kell részt vennünk embertársaink életében.
Karácsonykor szélesre tárjuk karjainkat, hogy minél több ember beleférjen, és engedjünk, hogy szívünket Ő vezesse. Nem a rideg eszünkre hallgatunk, hiszen a mi Atyánk is a szíve forró szeretetéből adta a legdrágábbat nekünk az Ő Egyszülött Fiában. Hadd szülessen meg Ő végre ne csak Betlehemben, hanem a mi szívünkben is.
E fohásszal kívánok Istentől megáldott békés, boldog karácsonyt minden embernek!
Kató Béla
püspök

Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök karácsonyi pásztorlevele
2013. december 18. szerda,
Karácsonyt várva
“Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.” (Mt 2,9-11)
Az esztendő göröngyös útjain napkeleti bölcsként vagy egyszerű pásztorként vándorolunk. Vándorlásunk során gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor válaszolnunk kell arra kérdésre, hogy hol vagyunk? Valamikor az ember a helymeghatározás céljára a Nap és a csillagok állását vizsgálta. Felemelte tekintetét és Nap állása és a csillagos ég mindig segítségére volt. A ma embere az általa megalkotott technikai civilizáció eszközeivel ezt a helymeghatározást pontosabban meg tudja tenni, mégis azt tapasztaljuk, hogy sokan vagyunk, akik nem tudunk lelket megnyugtató választ adni arra a kérdésre, hogy hol vagyunk? Kényelmes otthont rendeztünk be magunknak, mégis sokszor a hontalanság érzése kísért. Kereső és kutató elménk szüntelenül fürkészi a világot, megfejteni akarva annak minden titkát és ebben a nagy igyekezetben mintha magunkat, belső nyugalmunkat, otthonunkat veszítettük volna el. A hontalanság érzése a mindennapok feszültségében csak fokozódik, és kutakodó kérdéseinkkel mindenkit zaklatunk: kik vagyunk? Hol vagyunk? Mi célból élünk ezen a világon?
Karácsony fele közeledve ezekre a kérdésekre keressük a választ. Keressük azt a helyet, ahol önmagunkkal, családtagjainkkal, embertestvéreinkkel együtt nyugalomban és békességben tölthetjük mindennapi életünket. Eszközök sokasága áll rendelkezésünkre, hogy helymeghatározásunkat megtegyük, mégsem leljük a békességet és a szeretetet sugárzó helyet. Nyugtalanságunk pedig egyre nő, szeretnénk már megtalálni a helyet, amely az otthon békéjét és nyugalmát sugározza, ahol lelkünket a szeretet melegsége járja át.
Az első karácsonykor a napkeleti bölcsek is lázas keresésben voltak, akárcsak a nyájuk mellett élő pásztorok. És íme, akkor kigyúlt a csillag, mely mutatta számukra az utat, amíg meg nem érkeztek ahhoz a helyhez, ahol a Gyermek feküdt a jászolbölcsőben.
Karácsonyra készülve, keresésünk és válaszra váró kérdéseink forgatagában nekünk is először a csillagot kell megkeresni és meglátni. Azt a csillagot, mely a bölcsőhöz vezet, ahol rátalálhatunk a gyermekre.
Ebben a keresésében a segítség nem a technikai eszközöktől jön, hanem az Istenhez és embertársainkhoz való viszonyulásunk számbavételétől. Felül kell vizsgálnunk kapcsolatunkat a mi teremtő és gondviselő Istenünkkel, hogy „töretlenül törtetünk az égig”(Juhász Gyula) vagy szelíd alázattal szembesülünk Isten szeretetével, amely a Mester evangéliumi tanításában áll előttünk. Felül kell vizsgálnunk kapcsolatunkat embertársainkkal, családtagjainkkal, hogy a megbocsátás és szeretet erejével újra rátaláljunk egymásra. A számbavétel őszinteségében és mélységében újra egymásra találunk a csillag fényénél, és akkor mi is, mint a napkeleti bölcsek és pásztorok elindulhatunk azon az úton, amelyet a csillag mutat.
Karácsonykor fel kell ismernünk helyünket Isten szeretetében és embertársaink életében, hogy utunk végén megtaláljuk a jászolbölcsőt. A bölcső mellett megállva tapasztaljuk meg, hogy ez az a hely, ahol igazán magunkra találunk, ahol a keresgélő, kétkedő ember rádöbben istengyermeki mivoltára. Itt értjük meg, hogy Isten teremtett világában helyünk és otthonunk van, itt érezzük meg, hogy értékelnek és szeretnek, itt határozhatjuk el, hogy hitünkkel és szeretetünkkel, szolgálatunkkal bizonyságot teszünk a bennünk lüktető isteni lélekről.
Karácsony ünnepére készülve találjuk meg a csillag fényénél azt az utat, mely személyes és közösségi életünkben elvezet arra e helyre, ahol megtaláljuk a békességet és szeretetet, ahol a jóakaratú emberek közösségében Istenországát építhetjük.
Kedves Testvérem, karácsonykor, de az év minden napján is, vedd számba, hogy hol vagy? Nem tévedtél el? Jó úton jársz? Látod a csillagot, mely a bölcsőhöz, az otthonhoz, embertársaidhoz, Istenhez vezet?
Nagy költőnk, Ady Endre vallomása cseng ma is fülünkben: „Pogány rímek, muzsikák között/ Szomjazok valami örököt, Pokollal lelkem alig rokon,/Mennyet várok nagy mámorokon”. Ezt a „mennyországot” teremtheted meg magadnak és másoknak, ha tudod, hogy a jászolbölcső mellett van a helyed nemcsak az ünnepen, hanem minden nap, hogy a karácsony öröme szétáradjon a világba és maradandóvá váljon.
Segítsen bennünket a szeretetnek Istene, hogy az adventi úton elkészített számvetésünk elvezessen az ünnephez, hogy karácsony örömének, békességének és szeretetének áldása kiáradjon életünkre és közösségeinkre.
Istentől áldott karácsonyi ünnepet kívánok!
Kolozsvár, 2013. adventje
Bálint Benczédi Ferenc püspök

2013. december 16., hétfő

Jó helyen van, sokat keres - helyes-e?

A svájciak szerint nincs az rendjén, hogy az úgynevezett „topmenedzserek” a sokszorosát keresik, mint azok, akik a tényleges munkát elvégzik.
A rabló kapitalizmus úgy tűnik, hogy a svájci népet még nem hódította meg, és szabadság szeretetét ismerve a jövőben sem fogja. A svájciak 68%-a népszavazáson mondta ki, hogy véget kell vetni annak, hogy a menedzserek elképesztően magas semmivel nem indokolható, a munkájukkal semmilyen arányban nem álló jövedelemre tegyenek szert. Az ami Svájcban történt, két okból is fontos nekünk:
Egyfelől, hogy a népszavazás olyan alkotmányos intézmény, amit nem visszaszorítani, hanem kiteljesíteni kell. Másrészről, hogy a jövedelmekben megmutatkozó társadalmi igazságtalanságot a magyar népnek is el kell utasítania.
A Kisgazdák felhívják a kormány figyelmét arra, hogy szép dolog volt a jövedelmeknél a 2 milliót forintos felső határ meghúzása, ha állami intézményekről, cégekről van szó, de határt kellene szabni a magáncégek esetében is az indokolatlan, az embereket joggal irritáló jövedelmeknek.

2013. december 15., vasárnap

Bizalomkeltő konferencia volt Szegeden Kiemelt EU-támogatás a kertészeknek?

Balta János 2013. december 02., 
Az elmúlt pénteken a Szatymazi Gazdakör és a Szegedi Paprika Kutató Rt. közös szervezésében Szegeden tartották A szegedi paprika nyomában (múlt, jelen, jövő)”… de mit ér a paprika bor nélkül? című konferenciát, ahol Arad megyét Kocsik József AMMGE-elnök és Csipkár Imre, a hajtatott fűszerpaprika termesztésének Arad megyei szervezője képviselték. 
Amint a konferencián Czerván György, agrárgazdaságért felelős államtitkár elmondta, a Minisztérium kiemelt figyelmet fordít arra, hogy a fűszerpaprika-termesztés ismét nyereséges legyen Magyarországon, amelyhez megfelelő keretet biztosít az elfogadás előtt álló zöldség- és gyümölcs ágazati stratégia. Ugyanakkor kiemelkedő fontosságú a szegedi paprika eredetvédettségének a biztosítása, amivel kiküszöbölhetők a hamisításból eredő piaci hátrányok, és megőrizhető a szegedi paprika hírneve a világpiacon. 
A legfontosabb teendők közt említette a kutatás korszerű feltételrendszerének megteremtését, a legkorszerűbb termesztési technológia alkalmazását, valamint új fajták bevezetésének, az utóérlelésnek, illetve a feldolgozás minőségjavító módszereinek támogatását. Hasonló fontosságú az alternatív energiaforrások felhasználása és a termelői, feldolgozói összefogás ösztönzése, valamint a jelölési kötelezettségek felülvizsgálata. Az államtitkár szerint, a végleges elfogadás előtt álló zöldség- és gyümölcs ágazati stratégia megfelelő keretet nyújthat e célok és feladatok eléréséhez és elvégzéséhez a 2014 és 2020 közötti időszakban. A kertészet ugyanis a magyar mezőgazdaságban a legtöbb munkaerőt foglalkoztatja, mintegy 50-60 ezer családnak nyújt megélhetési lehetőséget. Az Európai Unió agrárpolitikájának 2014–2020 közötti új költségvetési időszakában is új források megnyitása várható e tekintetben, ezért a kormányzat minden lehetséges támogatást, pályázati forrást megnyit a kertészettel foglalkozó gazdák és vállalkozások előtt. Ezen belül, a magyarországi fűszerpaprika-termesztést fokozatosan emelni kívánják, megközelítve a másfél évtizeddel ezelőtti szintet. A 2000-es évek elején ugyanis a termőterület nagysága 5-6 ezer hektár volt, melyről 40-60 ezer tonna termést takarítottak be. Ebből 8-10 ezer tonna őrlemény készült, melynek csaknem 60%-át export útján értékesítették. Az utóbbi években alakult ki a 2-2,5 ezer tonna őrlemény termelési-szint, melyhez a nyersanyagot 1500-2000 hektáron állítják elő. A fűszerpaprika-termelés egyelőre nem nyereséges vállalkozás Magyarországon, de az utóbbi évtizedben a termesztési kedv megélénkült, ezért a jövőben a fellendülést tovább kell támogatni – mondta el a konferencián Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkár. A konferencia Arad megyei résztvevői bizakodással tértek haza, mert ha az EU kiemelten támogatja a kertészkedést, a fűszerpaprika termesztést, annak nálunk is pozitív következményei lehetnek – tudtuk meg Csipkár Imrétől a fűszerpaprika termesztés Arad megyei szervezőjétő

Kárpát-medencei gazdaprogram a láthatáron

Balta János 2013. december 10.,
Az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnökéhez, Kocsik Józsefhez levélben, felkéréssel fordult Horváth József, az Orosháza és Térsége Gazdakör elnöke, aki a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fórumának az ügyvezetőjeként az AMMGE 2014. évre tervezett programját kívánta megszerezni. 
Az adatok a Kárpát-medencei Magyar Gazdák Egyeztető Fóruma jövő évi programjának az összeállításához szükségesek, hogy az elnök minél több rendezvényen tudjon részt venni. 
Amint Kocsik József a Nyugati Jelennek elmondta, a Kárpát-medencei programba be kívánják iktatni az eddigi hagyományos, olyan Arad megyei gazdaprogramokat, mint a paprika-bemutatók, a gazdabálok, az Anna-bál, a falunapok alkalmával szervezett egyeztető fórumok, az évente szeptember II. szombatján megszervezett, idén már XIV. rendezvényéhez jutott Magyar–Magyar Gazdatalálkozó. 
E rendezvényekre szeretnék meghívni a Kárpát-medence országaiban tevékenykedő gazdálkodókat, mezőgazdasági szakembereket is, hogy közösen gondolkodva, együtt próbáljanak megoldásokat találni az e térségben munkálkodó összes magyar gazdálkodó gondjaira.
Megjegyzés
Nagyon örvendetes, hogy az aradmenti gazdaegyesület az orosháziakkal az egész Kárpát medencére kiterjedő forumot hirdetett meg, de sajnos ezidéig elég kevés helyről kaptak e feladatnak megfelelő kiterjesztést, területi leosztást! Igy a két világháború közti annyira irigyelt együttműködést ami történelmi HANGYA-Gazdaegyesületek között létrejött és gazdaságilag is befolyásoló szerepét még nem tudták kellő képpen elhinteni s a gazdák sem igen értik, igénylik e fontos Fórumnak a segitségét.
A KMMGEF vezetőségének is fontos lehet, ha nem csak a határmenti rendezvényekre összpontositanak, mert csak akkor vállhatna igazi egész medencére kiterjedően fontos forummá.
A HANGYA gazdák egyesülete is szivesen bekapcsolódna e rangos fórumba, hiszen lényegébe az erdélyi gazdák nem a megosztottság, hanem a komoly együttműködés mellé gyorsabban tudnának bekapcsolódni.
A HANGYA, a RMGE és az AMMGE mellett még sok olyan civil szerveződés is van, akikkel érdemes lenne a KMMGEF vezetőségének felvenni a kapcsolatot és összefogásra biztatni mindenkit, hogy a gazdatársadalomban egy olyan szervezetbe lépjenek be, ahol sok probléma megoldása mellett az érdekvédelmüket is meg tudják oldani.    
Ami a jövő évi tevékenységeket illeti fontosabbnak véljük a fentemlítettek mellett a közös projektek kialakitását valamint a Duna Stratégiában rejlő pályázási lehetőségeket is.
Természetesen a nagyon sok probléma mellett fontos lehetnek a továbbképzések, területi logisztikai központok, stb még sok más is. 
A Magyar-Magyar gazdatalálkozó akkor vállhat  igazi egész Kárpát-Medencei rendezvénnyé ha előtte területi, kistérségi rendezvények előzik meg, ahol a gazdák nemcsak bemutatják a termékeiket, ha nem tanulják a közösségi érzést, ahova nemcsak érdemes tartoznik, hanem egy rangot is kapnak!
A régi gazdaszellemiséget, a gazdaközösséghez való tartozás nemes érzését érdemes megizlelni!
Reméljük, hogy a KMMGEF elnöke hamarosan ellátogat Erdély más vidékeire is, ahol minket a HANGYA gazdákat is elhivja majd Orosházára!
Ezek a sorok egyfajta meghívás is amely mindeki számára szól azoknak akik valóban a Kátpát-Medenceinek érzik magukat és éreznek magukban annyi és olyan energiát, amit megoszthatnak a gazdatársadalommal   (Erdélyi HANGYA)     

Bejgli kelesztés nélkül (gyúrom-nyújtom-sütöm)

2013.11.21. - Szerző WEB CUKRÁSZDA
Megosztom veletek ezt a jól bevált gyors bejglireceptet, mert nem kell keleszteni, csak gyúrom-nyújtom-sütöm. Nagyon hamar készen van. Ezt sütöm már évek óta, és mindenkinek nagyon ízlik. 3 rúd lesz a tésztából.
A tésztához:
1 pohár tejföl (2 dl)
1 pohár sertészsír
2 tojás
3 evőkanál cukor
1 kávéskanál só
5 dkg élesztő
kb. 60-80 dkg liszt
A kenéshez:
1 tojás
A máktöltelékhez (3 rúdhoz):
50 dkg mák
40 dkg cukor
kevés tej
2 csomag vaníliás cukor
ízesíteni lehet reszelt citromhéjjal, mazsolával, aszalt gyümölcsökkel, birsalmasajttal, stb.
A diótöltelékhez (3 rúdhoz):
50 dkg dió
40 dkg cukor
kevés tej
2 csomag vaníliás cukor
ízesíteni hasonlóképpen lehet, mint a mákot
Előre elkészítjük a tölteléket. A mákhoz vagy a dióhoz hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, összekeverjük pici tejjel, és ezzel az összeállítással már is meg lehet tölteni (én nem szoktam főzni), vagy a hozzávalók között felsorolt ízesítőanyagokat is hozzá lehet adni, ki melyiket szereti. Természetes ha diósat és mákosat is készítünk egyszerre, a mák vagy a dió aránya változik.
A tésztához a tejfölt, az ugyanazzal a pohárral mért zsírt, a tojást a cukorral és a sóval jól összekavarjuk, belemorzsoljuk az élesztőt (elkeverjük, feloldjuk benne), végül összegyúrjuk a liszttel. Ne túl kemény tésztát készítsünk. 3 részre osztjuk. Kinyújtjuk a cipókat és megtöltjük tetszőlegesen. Feltekerjük (ne túl szorosan!), lekenjük tojással, az oldalát és a tetejét megszurkáljuk villával, és már süthetjük is 180°C-ra előmelegített sütőben. Kiss Imréné Magdi receptje.

Az EU Parlament PLENÁRIS ÜLÉSE: A CO2-engedélyek átmeneti drágulását hozó lépésről döntött

10-12-2013 ©Belga/AFP/STR
Sajtóközlemény
Az EP döntése ösztönzi az alacsony széndioxid-kibocsátású technikák fejlesztését. 
A széndioxid-kibocsátási kvóták egy része piacra dobásának leállítása, és ezáltal az alacsonyra zuhant kvótaárak megemelése és az alacsonyabb széndioxid-kibocsátású technológiák fejlesztésének ösztönzése mellett voksolt a Parlament kedden. Az aukciók elhalasztását szigorúbb feltételekhez kötő júliusi parlamenti javaslatot nemrég fogadták el a tagállamok. A szabályok célja, hogy ismét érvényesüljön a kvótakereskedelmi rendszer (ETS) eredeti célja: a széndioxid-kibocsátás csökkentése.
Örülök, hogy sikerült meggyőzni kollégáinkat, hogy az árverés elhalasztása tökéletesen nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a kvótakereskedelmi rendszerünk elérje célját" - mondta a témáért felelős német szociáldemokrata képviselő, Matthias Groote. A jelentését 386 szavazattal, 284 ellenszavazat és 24 tartózkodás mellett fogadták el.
Az ETS nem azért jött létre, hogy kárt okozzon az iparnak; épp ellenkezőleg. Díjazza az innovációt és a hatékonyságot, hiszen megszabja a széndioxid-kibocsátás árát. Azonban egyértelművé kell tenni, milyen üzenetet küldünk az árral. A novemberi varsói klímakonferencia rávilágított, hogy a kvótán alapuló rendszerek fordulóponthoz érkeztek. Ezért biztosítanunk kell, hogy az európai ETS megéli a felnőttkort" - tette hozzá Groote.
Egy átrendezés
A Tanács által elfogadott parlamenti javaslat értelmében a Bizottság kivételes esetben átrendezheti a kvótaárverések időpontját. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha hatáselemzés mutatja ki, hogy az érintett ágazat szereplői nem az Unió területének elhagyásával reagálnak majd a kvótabevezetést elhalasztó lépésre. A Bizottság 2020-ig csak egy árverés időpontját változtathatja meg, és legfeljebb 900 kibocsátási engedélyre vonatkozóan.
A 2005-ben létrehozott ETS széndioxid-kibocsátási plafonokat állapított meg, amelyeket hosszú távon alacsonyabb értéken kell meghatározni. 2020-ra az ETS által lefedett ipari ágazatokra vonatkozó plafon 21 százalékkal lesz a 2005-ös érték alatt.
A határérték alatti kvótákat a vállalatok a tagállamoktól kaphatják meg vagy árverésen vehetik meg. Egy kvóta egy tonnányi kibocsátott szén-dioxidnak felel meg. A vállalatok a fel nem használt kvótáikat is értékesíthetik. A kvóták számának korlátozása értékállóságukat növeli, tehát a rendszer azoknak a vállalatoknak kedvez, amelyek kibocsátásuk csökkentésére törekednek.
A túlkínálat és a gazdasági lassulás következtében a fel nem használt kibocsátási engedélyek felhalmozódtak, áruk pedig sokkal alacsonyabbra zuhant, mint amivel a kvótakereskedelmi rendszer létrehozásakor számoltak. Az Európai Bizottság ezért vetette fel megoldásként azt, hogy a kvóták egy részének piacra dobását halasszák későbbre.
A következő lépés
A Miniszterek Tanácsa december 16-17-i ülésén dönt a jogszabályról, amelynek végrehajtásáért a Bizottság felel.
REF : 20131206IPR30077

2013. december 13., péntek

Elkészült Nagyzerind Község zászlaja

Balta János 2013. december 12., 17.27
Simándi Sándor polgármester a község új zászlajával

A közelmúltban született meg Nagyzerind Község zászlaja, ami kétéves procedúra eredményeként jöhetett létre. Tulajdonképpen nem a zászló, hanem címer jóváhagyásának a folyamata, az ehhez szükséges kormányhatározat tartott ilyen sokáig, miközben a zászló összetételének a jóváhagyása csupán 3-4 hónapot vett igénybe. 
A középen lévő pajzsot, illetve a református templomot két oldalról a lakosság mezőgazdasági tevékenységét jelképező búzakalász övezi, a zöld szín a sok legelőt, a kék a községet átszelő folyót, míg a fehér a tisztaságot jelképezi – mutatta be Nagyzerind Község zászlaját Simándi Sándor polgármester.

2013. december 12., csütörtök

Rebeca Harms - Zöld Európa

Politikai munkám 1975-ben kezdődött a német antinukleáris mozgalomban. 
A Zöldek/ESZSZ frakció társelnökeként az EP-ben mindig is keményen harcoltam eszméinkért. 
Az energiaátmenetről és a klímavédelemről szóló folyamatos vita azt mondja nekem, hogy nekünk, Zöldeknek, egy viszonylag kis pártnak nem csak szenvedélyre, de nagy gondolatainkhoz sok türelemre is szükségünk van. Ez Európára is vonatkozik. 
Új lépéseket kell tennünk a politikai unió felé vezető úton. Ehhez kell visszaszereznünk az emberek bizalmát. 
Az európai kampányban fel akarok lépni a szűk látókörű politikák ellen, és kampányolni akarok a fenntarthatóság, a szolidaritás és a jó életminőség mellett.

Ismerd meg jobban Rebecca Harmst itt: 


Hungarikum lehet a makói fokhagyma

2013. december 12.MTI, szerző: HM
A makói fokhagymának rendkívül jó esélye van arra, hogy bekerüljön a hungarikumok közé – mondta az Országgyűlés alelnöke csütörtökön egy konferencián, Makón.
Lezsák Sándor A szántóföldi kertészeti kultúrák jövője című konferencián elmondta: a Hungarikum Bizottság következő ülése január végén lesz, és azon a makói fokhagyma bekerülhet a magyar értéktárba, majd ezt követően a hungarikumok sorába. A politikus kiemelte: nagyon fontos, hogy külföldön újra megjelenjen a kiváló minőségű makói fokhagyma. Ebben a kereskedőházak mellett szerep jut a külképviseleteknek is, ahol szintén népszerűsíthetnék a magyar fűszert. Emellett Lezsák Sándor gratulált a dél-alföldi városnak, hogy termálvizét gyógyvízzé minősítették. „Meggyőződésem szerint varázslatos jövő előtt áll Makó!” – tette hozzá. Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára az agrárium aktuális kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy meg kell őrizni az ország GMO-mentességét.
Kiemelte, hogy a piaci árak alakulásában nem elég, ha központi ellenőrzések vannak, szükség van az őstermelői réteg összefogására is, a szabályok tökéletes betartására, hogy a viszonteladók, a „nepperek” kirekesztődjenek a nagybani értékesítési folyamatokból.

10 éves az IFOAM EU – Ünnepi konferencia

 2013. december 07
Brüsszelben 10 éves megalakulását ünnepelte az Ökológiai Gazdálkodási Mozgalmak Nemzetközi Szövetségének Európai Regionális Csoportja, az IFOAM EU. Az ebből az alkalomból tartott szakmai konferencia témája az EU új mezőgazdasági programjának (KAP) politikai és jogi keretrendszere volt. A programon mintegy százötvenen vettek részt. Első nap aktuális szakmapolitikai kérdésekről hallhattak eszmecserét a jelenlévők az Európai Parlament és szakbizottságok képviselőitől. A rendezvény másnapján az IFOAM EU jelentős személyiségei foglalták össze a csoport 10 éves tevékenységét, míg az utolsó napon a jövőbeli tervekről, a következő évtized víziójáról tartottak műhelymunkát a résztvevők.
Az IFOAM EU igazgatója, Marco Schlüter 10 évvel ezelőtt egyedül kezdte azt a brüsszeli szakmai hálózatépítési és lobbi munkát, amit ma már 15 fős csapatával együtt végez professzionális módon és mindenekelőtt sikeresen. Az európai döntéshozók és bizottságok is rendszeresen kikérik a véleményét. A rendezvényen többször elhangzott, hogy a bio szektor már nem csak egy kis piaci rést képvisel, hanem gyorsan fejlődő sikertörténet, és az európai piacon a termelés szinte nem tud lépést tartani a kereslettel. Joao Onofre, az Európai Bizottság ökológiai mezőgazdaságért felelős tagja azonban arra figyelmeztetett, hogy a fogyasztók bizalmát kicsit sem szabad megingatni a gyors fejlődés során, vagyis fontosak az új szabályzatok és azok megfelelő alkalmazása. Az európai öko jogszabály most folyó felülvizsgálata eredményeként létrehozott új szakpolitikai keretrendszer bemutatását 2014 elejére tervezik. A rendezvény estéin a szervezők a 10 éves jubileum megünneplésére is sort kerítettek, természetesen bio ételek és italok társaságában.

Egyedüli magyar résztvevőként a hazai ökogazdálkodást Heim Ildikó kolléganőnk képviselte, ezzel is erősítve a hazai bio ágazat kapcsolatát az európai döntéshozatallal. Marco Schlüter IFOAM EU igazgató az ÖMKi meghívására idén októberben részt vett a budapesti Ökológiai Szakmapolitikai Csúcsonmelyről itt olvashatnak bővebben. Marco Schlüter előadását itt tekinthetnek meg.

2013. december 11., szerda

A mangalica és a mangalicatenyésztők

2013. december 03.
"1991 meleg nyarán egy felszámolásra ítélt hajdúböszörményi sertéstelep mellett kezdődött el a mangalica újkori története, újjászületése. Féléves keresés után találtuk meg az utolsó 200 darab mangalica negyedét képviselő 50 darabos állományt, percekkel előtte közölték velünk, hogy heteken belül kiirtják a senkinek sem kellő, zsíros, lassan fejlődő, az éppen akkor kezdődő nyugati világnak nem megfelelő állatokat." - meséli Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke
Válla erős, fara csapott, végtagjai finom csontozatúak, torokjárata széles. Szépen göndörödő, többnyire szőke gyapjú takarja, akár egy birkát, pedig sertés ez, a javából. Az újkori mangalicatenyésztés már nem tömegáruként, hanem prémium termékként tekint a mangalicára és termékeire, belátja, hogy a szegények olcsó eledeléből mára ünnepi alkalmakra szánt, ritka és drága csemege lett.
Az Eurázsiában mindenfelé elterjedt vaddisznónak a tudós svéd, Carl Linnaeus adta a latin Sus scrofa nevet. Ebből lett a vaddisznó alfajának, a háziasított disznónak a neve, a Sus scrofa domesticus. A háziasítás helyét illetően a források többnyire megegyeznek, hogy mindez már több mint tízezer esztendővel ezelőtt, a Közel-Keleten, a Tigris folyó medencéjében, s talán néhány ezer évvel később Kínában történhetett. E két hely mellé harmadiknak, legkésőbb sorakozott fel Európa. Az Újvilágba elsőként már spanyol sertések kerültek, s bár Kolumbusz Kristóf is vitt magával vagy nyolc disznót, ezek a vacsoraasztalon végezték.
Disznó, emse, ártány
A magyar nyelv ótörök eredetű "disznó" szava, az "ártány" (herélt disznó) és az "emse" (anyadisznó) eredete a honfoglalást jóval megelőző időkig vezethető vissza. A magyar őstörténet földrajzilag érintett területein, a Közép-Volga és a Káma folyók mellékén talált leletek szerint az ott élők már 3000 esztendővel ezelőtt ismerhették a sertéstartást, és a sertéshús-fogyasztás később a délorosz síkságon élők körében is jelentős lehetett. A honfoglalás utáni írott forrásaink nagy számban tesznek említést sertésről, sertéstartásról, kanászokról és legeltetésről. Az egyház a monostorok, apátságok alapításához többnyire a királytól kapott javakat és jogokat, így sertéseket, kanászokat is, hozzá a legeltetés lehetőségét, amint azt a bakonybéli apátság oklevele (1036) is megörökíti:
"Az apát sertései ugyanabban - Bakony erdő - szabadon takarmányozódhatnak."
A disznó szó az ugyanekkor íródott tihanyi alapítólevélben (1055) a javak felsorolásában és már földrajzi névként (gisnav, Diznau) is előfordul.
A kihalás szélén
Az 1700-as évek végén a sertésfajták elnevezésének nagy változatosságával találkozhatunk, ám az általánosan elfogadott álláspont szerint ennél jóval kevesebb, csupán négy alapfajta létezhetett. Közülük is leggyakoribb a télen-nyáron szabadban tartott, makkoltatott, vad természetű szalontai és bakonyi sertés lehetett, míg a hegyi disznó és a tüskés szőrű erdélyi sertés kevésbé volt elterjedt. A tartáskörülmények és a takarmányozás említett változásai, valamint a Délvidékről, Szerbiából származó, zsírosabb sumadia sertéssel való kereszteződés hatására az ősi, félvad szalontai és bakonyi fajták változásnak indultak, s belőlük alakultak ki a mangalicaváltozatok. A tenyésztést a piac növekvő vásárlóereje és zsíréhsége gerjesztette, ezért a kezdetben még törökfajtának és rácnak is nevezett szerb-horvát nevű mangalica a 19. század első felében már országosan elterjedtté vált. Ennek hatására a század közepére lényegében eltűnt a bakonyi sertés, s vele a többi történeti fajta is, hogy génjeik a konkurens mangalicában éljenek tovább. A fajta sikerét mutatja, hogy a kiegyezés idején (1867) az ország kukoricatermő területein már szinte kizárólagosan mangalicát tenyésztettek. A folyamatos keresztezés eredményeként a mangalica alapjaiban alakította át és egyben egységesítette a Kárpát-medence sertésállományát.
Ruprecht László séf:
"A vágóhidakon nagyon sok múlik. Be kell tartani azokat a technológiai folyamatokat, amelyek a hús minőségének megtartása érdekében kikerülhetetlenek. Ilyen a kábítás, kivéreztetés, vágás utáni megfelelő hőmérsékleten történő pihentetés, illetve a szakszerű bontás és csomagolás. A többi már rajtunk, szakácsokon múlik. Nagyon fontos az adott húsrészek elkészítésénél a megfelelő konyhatechnológiai műveletek kiválasztása. A mangalica húsrészeinek szinte minden része szépen át van szőve zsírszövetekkel, mivel a mangalica egy zsírsertés, vágási súlyát is később éri el, mint egy hagyományos sertés. Tévhit, hogy a mangalicazsír nem tartalmaz koleszterint, hisz a koleszterin minden állati sejt alkotója, viszont mivel a növekedési ideje lassabb, a vitaminoknak és az ásványi anyagoknak több idejük van a beépülésre. A zsírszövetek egyes részeknél - tarja, papszelet, lapocka - jól érzékelhetőek, de például a pofában vagy a karaj egyes részeiben, a szűzben szinte alig láthatóak. Ez a zsiradék - szemben az úgynevezett bőr alatti zsiradékkal - nem távolítható el a húsból, viszont fontos szerepe van az ízanyagok kialakulásakor. A szűznél jól érzékelhető a hús tartásán, hogy milyen lágy szerkezetű húsról van szó, ha például egészben szeretném elkészíteni, minden esetben formázni kell. Általában a sütési vesztesége is kedvezőbb a mangalicának, illetve a színmegtartó képessége is jobb, mint a hagyományos sertésnek. Gyakran figyelem a vendégeim arcát, amikor egy tarját vagy egy bordacsontos karajt szolgálunk fel, és megpillantják a zsírréteget a húson, és hogy rögtön megenyhül ez a pillantás, amikor megkóstolják azt a puha, szájbanszétolvadó zsíros húsrészt."
A mangalicát több színváltozatban is tenyésztették. Az állomány többsége szőke volt, de előfordult a fekete, a fecskehasú (hasa sárgás-szőke, háta fekete), a vörös és a vadas (barnás-szürkés) színváltozat is. A hazai tenyésztés jelentős állomásaként József főherceg Kisjenőn, Arad vármegyében alapított (1833) tenyészetet, amihez Milos Obrenovics szerb fejedelem nevezetes topcsideri tenyészetéből, a Knyaz Milos fajtából, 10 kocából és 2 kanból álló sertéscsaládot hozatott. A kisjenői állományból később nagy számban értékesített tenyészkanokat. Említésre méltó a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok mangalicatenyészete is (1865).
Ízletes, de egészségesebb?
A tenyésztés felfutásával a századforduló táján Győrben, Kőbányán, majd Nagytétényben is ipari hizlalótelepek épültek. Ekkor kezdődött a sertések tudatos szelektálása, törzskönyvezése, és meghatározásra kerültek a fajtastandardok is. Az 1895-ben kezdődő és hosszú évekig elhúzódó sertéspestis megrendítő csapást mért a mangalicaállományra. 1927-től a megcsappant, alig 1-2000 törzskönyvezett állatot számláló fajta nemesítését a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete kezdi újraszervezni. A munka eredményeként a törzskönyvezett mangalicák száma a következő másfél évtizedben közel 30 000-re növekedett. A háború után a mangalicatenyésztés rövid néhány esztendeig ismét fellendült, hogy aztán, az állomány folyamatos csökkenését követően az 1960-as évek közepére átadja helyét a modern ipari hússertés fajtáknak, és kiszoruljon a köztenyésztésből. Mindezzel szoros kölcsönhatásban az ételkészítés évszázados hagyománya is változott, és a meggyőző egészségügyi propaganda hatására a növényi olaj a háztartásokból is kezdte kiszorítani a zsírt. Az állomány ezt követően olyan mértékben csökkent, hogy a mangalica fajtát 1973-ban védetté nyilvánították, s végső menedékként állami támogatású génmegőrző állományokban tenyésztették. Ma a gyakorlati tenyésztői munkát az 1990-ben újjáalakult Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete végzi. Miközben a koleszterinszegény, kedvező összetételű szalonna és mangalicazsír mítosza tovább él, a mangalica húsa, zsírja valójában csak a tartáskörülményektől és takarmányozástól függő mértékben lehet jobb minőségű, mint egy átlag nagyüzemi sertésé. Az elvégzett vizsgálatok eredményei alapján az azonos takarmányon tartott mangalica és más zsírsertésfajták zsírsavösszetétele közel azonos, ahogy a mangalica zsírjának koleszterintartalma sem kevesebb, mint bármely más hízósertés disznózsírja. Mindez azt is jelenti, hogy mai tudásunk szerint a mangalica az általánosan elterjedt vélekedéssel ellentétben csupán annyira egészséges, mint egy zsírsertés általában. A mangalicahús valódi értékét a korunkban különösen felértékelődött ízletesség, a porhanyósság, a finom márványozottság, a magas (7-9 százalék) és egyenletes eloszlású zsírtartalom, és a (jó) takarmányból a zsírba oldódó zamatanyagok adják, ezért a hús minősége, a szalonna jósága, a fajta becsülete is leginkább a tenyésztők gondosságán, szakmai és emberi tisztességén múlik. Csíki Sándor
A Mangalicatenyésztők Egyesülete által ajánlott tenyésztők :
Brindzik Anita - Tápiószecső
Fekete Zsóka - Hajdúböszörmény
Gulácsi Gyöngyi - Zákányszék
Kocsis István - Tiszaeszlár
dr. Komlovszki Ferenc - Gyomaendrőd
Kósa Péter - Hajdúszoboszló
Kövér Zoltán - Kaba
Lackó Róbert - Budapest
Magyaródi Tibor - Káptalantóti
Obreczán László - Fiad
dr. Olasz Imre - Békésszentanadrás
Rózsa Péter - Balmazújváros
Ságvári Endre - Letenye
Tóth János - Petőfiszállás 
Tóth Marianna - Túrkeve
Tóth Péter - Debrecen

Nem kínai , hanem saját gyártmány



.

Elindultunk gyűjtögetni...(mese a régi fajták megmentéséről)

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás Tisza folyón is túl, volt egyszer egy kis csapat, akik elindultak gyűjtögetni. De nem gombászni mentek ám, vagy sárkányfüvet szedni (sárkány ellen), nem akármit gyűjtögettek: régi alma- és körtefajtákról fiatal, ezévi hajtásokat szerettek volna szedni. Hogy minek, azt könnyű megválaszolni: augusztusban van az ideje, hogy rügyeket vágjanak le róluk, és egy vadalany hajtásához illesztve új nemes fát hozzanak létre.
Mentek, mentek mendegéltek, először az ároktői szőlőbe jutottak. Ott szétnézve elszomorodtak, mert a régi idők szépségeit látták megkopva: kis nádtetős vályogházacskák sorakoztak elhagyva, amiben egykoron a gyümölcsösbe használt eszközöket tárolták az emberek, vagy délben hűsöltek.
Az elhagyott kertek között bandukolva, azért ráakadtak néhány kincsre: Vilmos körtére, jegenyekörtére, sőt még egy boldogasszony körtefára is. Szerencsére volt még egy-két művelt kert, így megmaradt a reményük, hogy egyszer talán újra felvirágzik és benépesül a gyümölcsös.
A második állomás a dorogmai gyümölcsös volt. Itt újabb örömök és csalódások érték őket: sok kertben már nem voltak egyáltalán fák, felszántották a földet, beültették kukoricával, a megmaradt részeken pedig néhol szemétkupac árulkodott a terület gazdáiról. De itt-ott mégis megmaradtak a fák: nyári kálmán és bosc kobak körte, clapp kedveltje, aztán néhány olyan körtefa, amiket most nem tudtak beazonosítani, ezért jellegzetességeik alapján nevezték el: mosolygós körte, kis piros mosolygós, kerek bőrkörte...
Este felé még útba ejtették a bábolnai szőlőt. A sok gondozatlan szőlő-dzsungel között egy-egy szép kert tanúskodott itt is arról, hogy még (vagy már) vannak, akik értéknek tartják a gyümölcsöskertet. Itt egy szép jegenyekörte, és egy kásás alma hajtását szedték össze a gyűjtögetők.
Bár csak három falu határában jártak, aznap mégis számtalan kincset találtak. Bár sokszor gondozatlanul és kissé megviselten, de ott állnak a gyümölcsfák, és teremnek hosszú évtizedek óta évről évre, hol embernek, hol madárnak. 
Ahogy lassan sötétedni kezdett, a nedves papírba csomagolt hajtásokkal elindultak az erdő mélyében megbúvó kis házhoz, ahol az udvaron már várták a tavasszal elültetett vadkörték és vadalmák, hogy "megnemesedjenek"...

Hagyományos gazdálkodás a Dél-Borsodban

Szerző: KissDóri  2013.11.15.
Az elmúlt hónapokban egy kiadványon dolgoztunk. Munkánk végére értünk, megjelent egy rövid, 12 oldalas ismertető a Dél-Borsod hagyományos gazdálkodásáról!
Kiadványunkban a Dél-Borsod hagyományos gazdálkodási formáit mutatjuk be. A fejezeteket igyekeztünk úgy összeállítani, hogy ne csak egy ismertetést nyújtsunk a régmúlt hagyományairól, hanem szeretnénk felhívni a figyelmet azokra a módszerekre, állat- és növényfajtákra, amelyek a jelenben is megállják a helyüket, és újra teret kellene adnunk nekik a falusi portákon. Bemutatjuk ezért a természetes tájhasználat formáit, szólunk növénytermesztésről, külön kiemelve a gyümölcsészetet, valamint az őshonos háziállatok tartásáról. Végül szót ejtünk a Fenntartható Dél-Borsod Program jelenleg futó kezdeményezéseiről is, amelyeket már a blogon keresztül megismerhettetek.
Célunk, hogy kiadványunkkal felhívjuk az itt, a Dél-Borsodben élő emberek figyelmét arra, hogy milyen értékek vesznek körül minket, hiszen ezek megőrzésében komoly szerepünk és felelősségünk van. Másrészt reméljük, hogy azok számára is hasznos információkat nyújt, akikben felmerült a gondolat, hogy vidéken éljenek és önellátásra törekedjenek.
A kiadvány a képre kattintva letölthető, de aki szeretné nyomtatva is a kezében tartani, az írjon a kiss.dorottya@essrg.hu címre és eljuttatjuk hozzá.
A kiadvány megjelenését a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet támogatta.

Mentsük meg a tájfajtákat!

Szerző: KissDóri 2013.12.09. 
Sok szó esett arról eddig a blogban, hogy a tájfajták, hagyományos fajták mennyire értékesek. Mert arra szelektálták ezeket hosszú évek alatt, hogy ellenállóak legyenek, ízesek legyenek, és jól felhasználhatóak legyenek. Ezt a legtöbb esetben úgy kell elképzelni, hogy egyszerűen csak a legegészségesebb, legjobb egyedeket szaporították tovább. Ha nagyon jól sikerült a szelektálás és olyan fajta alakult ki, amelyik kiváló tulajdonságokkal bírt, akkor azt nyilvánvalóan továbbadták: eladták, elcserélték.
Az elmúlt pár évtizedben, ahogy a világ felgyorsult, már a legtöbben faiskolákból veszik a nemzeti fajtajegyzékben szereplő, ezért hivatalosan szaporítható és kereskedelmi forgalomba hozható modern és a manapság ismét fellendülő hagyományos fajtákat. De hány embernek jut eszébe ilyenkor, hogy ezek a fajták nem léteznének, ha öregapáinknak a mai jogszabályi előírásoknak kellene megfelelniük?
És a helyzet egyre csak fokozódik. 2013. májusában az Európai Bizottság kiadott egy javaslatot egy új rendeletről, amelyben szigorúan szabályoznák minden növényi szaporítóanyag (ideértve a vetőmagokat, palántákat, facsemetéket stb.) kereskedelmi forgalomba hozatalát. A jelenlegi gyakorlattal ellentétben- amikor EU irányelvek alapján minden tagország maga határozza meg a szabályozás mikéntjét-, ha elfogadják a rendeletet, az minden tagországban egyformán kötelező lesz. Sajnos a tervezet több ponton is aggasztó: a jelenleginél is bonyolultabb adminisztrációs kötelezettségeket ír elő, amelyek a hétköznapi gazdálkodók terheit, akik el szeretnék adni az előállított vetőmagokat, facsemetéket jelentősen megnövelik. Bonyolultabbá válna a hagyományos fajták kereskedelme is, mivel az egyszerűsített eljárás csak a már kereskedelmi forgalomban kapható- azaz egyszer már regisztrált-, fajták esetén lehetséges, minden olyan fajtának, amelyet a rendelet elfogadása után szeretnének kereskedelmi forgalomba hozni, nagyon kemény, sokszor teljesíthetetlen regisztrációs előírásoknak kellene megfelelnie. Már pedig a több száz, ezer fajta közül nagyon kevés kapható jelenleg. És ez csak gyümölcs és csak Magyarország. Európa többi országában hasonló a helyzet, így a régi fajták fennmaradása egész Európában veszélybe kerülhet. Gondoljunk csak bele, hazánkban 2011-ig nem lehetett árusítani ezeket a fajtákat, mivel addig olyan előírásoknak kellett megfelelniük, hogy bekerüljenek a nemzeti fajtajegyzékbe, amelyeket a tájfajták természetes tulajdonságaikból adódóan nem tudtak teljesíteni. Ennek egyik fontos pontja az EU-s rendelet javaslatában is szereplő DUS kritériumok. A DUS egy angol mozaikszó: Distinct- Megkülönböztethető; Uniform- Egyöntetű; Stable- Állandó szavakból ered. Azaz egy fajtának megkülönböztethetőnek kell lennie a többitől, egyöntetűnek, azaz nem változékonynak és állandónak, azaz több generáció után is leírhatónak ugyanazokkal a tulajdonságokkal. A tájfajták viszont az adott élettérhez alkalmazkodtak, egy másik tájegységben sok esetben már másképp jellemezhetőek, ezért nem felelnek meg a kritériumoknak. És hogy miért fontos, hogy egy fajtát lehessen árusítani? 2011 előtt hányan hallottak a pónyik almáról, a nemtudom szilváról vagy a szomolyai cseresznyéről? Ma már elég sokan, és jó pár ember kertjében már kezdenek teremni a nemrég vásárolt facsemeték. 
Európa több országában tiltakoznak a rendelet jelenlegi szövegének elfogadása ellen. A mozgalmat koordináló Arche Noah (Noé bárkája) osztrák civil szervezet november 22-24-én találkozót szervezett, amin mi is részt vettünk. A találkozó célja az volt, hogy összefogja a szervezeteket, hogy együttes erővel hatékonyabban tudjunk fellépni és eljusson a hangunk az Európai Parlamenti képviselőkhöz, hiszen jelenleg ők tudják csak befolyásolni a tervezet sorsát. A találkozón részt vevő szervezetek írtak egy közös nyilatkozatot, amit magyar nyelven itt olvashattok:
A nyilatkozatot egyre több szervezet írja alá, támogatásukat kifejezve. A lényeg az, hogy mentsük meg az értékeinket, harcoljunk értük minden szinten, és minden módon!
Ez a harc nem csak a tájfajtákról szól, hanem a jövőnkről is, hiszen a fajok és fajták sokszínűsége teszi lehetővé, hogy biztosan legyen mit ennünk akkor is, ha megváltozik az éghajlat, ha gyakoribbá válnak az aszályok és áradások, ha szélsőségesebbé válnak a környezeti viszonyok. Hiszen ha van miből szelektálnunk, ezek a fajták képesek lesznek alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez (ahogy az elmúlt évszázadokban is tették), viszont minden egyes fajta eltűnésével csökken az a genetikai sokféleség, amely lehetővé teszi az alkalmazkodást.
Ezért is fontos, hogy mentsük meg a tájfajtákat!