2013. október 28.,Szerző: Molnár Csaba
A budapesti XVII. kerületi zöldövezetben kezdte, ma már Dunavarsányban milliárdos beruházással létrehozott feldolgozó üzeméből évi 4 ezer tonna kristálytiszta magyar mézet szállít a világ legmenőbb piacaira egy gépészmérnök. Abban lett a világ egyik legjobbja, amit gyerekkorában kifejezetten utált, és biztos volt benne, hogy nem fog vele foglalkozni: a mézkészítésben. London és Bahrein, Vancouver és Tokió, Róma és Riyadh üzleteinek polcain sorakoznak cége, az Aranynektár Kft. mézei.
Kevés olyan élelmiszer-ipari termék van, amelynek nemzetközi piacain Magyarország igazi nagy játékosnak számít, a méz azonban – például a
szarvasgomba mellett – ilyen. A legmenőbb londoni gourmand bolttól a legnagyobb olasz szupermarket-hálózatokig kaphatóak ugyanis a Dunavarsányból származó magyar akác-, hárs-, vegyes és más virágmézek. Magyarországon nincs komoly versenytársuk, külföldön is kevés, Európában a négy nagy forgalmazó – két német, egy angol és egy francia – után következnek közvetlenül. A lépes méz európai piacán pedig több mint egyeduralkodóak, a forgalom 80 százalékát jegyzik.
Fotó: Stiller Ákos
"Hamar világossá vált, hogy amikor még nem tudtam pontosan, mit fogok csinálni, ha 'nagy leszek', méhészkedni biztosan nem akarok" – mondja Takács Ferenc, a dunavarsányi vállalat tulajdonosa. Az 1989-es indulás óta a család tulajdonában lévő vállalat alapítója még egyetemista korában is határozottan ellenállt a méznek, mondván: "nem azért tanultam, hogy méhész legyek". A mezőgazdasági gépészmérnök végzettségű mézfeldolgozó annak ellenére, vagy talán pont azért volt határozott ebben a kérdésben, mert a "nagyapám, aki a Somogy megyei Tab melletti Kapolyon lévő tanyán élt, kétszáznál is több családdal országosan számítva is jelentős méhész volt". Ehhez képest Takács Ferenc ma már az évi 4 ezer tonna mézet feldolgozó és értékesítő vállalkozást vezeti.
Egy élelmiszer-ipari üzem, ahol nagyon kellemes az illat – ez az első meghatározó benyomás, ami a dunavarsányi Aranynektár Kft. "üzemcsarnokába" lépve éri a tudósítót. Méz mindenhol, de az üzemben a termelőktől jövő méz a beérkezéstől a megrendelőkhöz indulásig zárt láncon mozog, emberi kéz nem érinti. A leplombált, zebrakóddal ellátott hordókban érkező alapanyagból robot veszi a mintát is, amit öt ellenőrzési szinten vizsgálnak. (Amúgy egy százalék alatti az olyan mézek aránya, amelyekkel komoly bajok lennének, ám így is volt már olyan termelő, akitől elköszöntek, s ez nagy visszatartó erő a trükközéstől.)
Fotó: Stiller Ákos
A jellemzően kristályos állapotban érkező mézből a feldolgozóban saját, titkos, a méz értékeit megkímélő technológia – amire nagyon sok vetélytárs lenne kíváncsi – alkalmazásával varázsolnak kristálymentes, teljesen tiszta, csak nagyon sokára kristályosodó terméket, amit csak a megrendelés pillanatában töltenek üvegbe. A világpiacon ugyanis csak a tiszta, nem kristályos mézet lehet eladni, a becukrosodott terméket nem veszi meg senki – eltekintve néhány tájékozott vevőtől, olyanból pedig arrafelé is kevés van. Addig is rendkívül szigorú körülmények között tárolják a mézet, már a feldolgozás előtt is csak az üzemvezető nyithatja fel a már tesztelt tételeket, a feldolgozott mézeket pedig zárt tartályokban tárolják – egyszerre 450 tonna feldolgozott mézet tudnak tárolni. "A méz akkor a legjobb, amikor a méhek elkészítik, mi azon vagyunk, hogy ezen az állapoton a lehető legkevesebbet rongáljunk."
A vállalkozás
Az 1989. november végén 1 millió forint alaptőkével létrehozott Aranynektár termékgyártó és Kereskedelmi Kft. alapító tulajdonosa Takács Ferenc, aki 2010 tavaszáig a cég menedzsmentjének is tagja volt. A társaság jegyzett tőkéje 1996 januárjában 85 millió forintra emelkedett. A vállalat 2010-ben 3,5 milliárd forint feletti árbevétel mellett csaknem 100 milliós adózott eredményre tett szert, a mérleg szerinti eredmény azonban nulla forint volt, ami arra utal, hogy a tulajdonos kivette a cégből a nyereséget. Egy évvel később 2,9 milliárdos forgalom mellett 376 milliós veszteséget termelt a vállalkozás, tavaly pedig csaknem 400 milliós forgalom után 41 millió forint lett az adózott és nulla a mérleg szerinti eredmény.
A visszaesés azzal magyarázható, hogy 2011-től a Takács Ferenc fia tulajdonában és vezetése alatt működő Aranynektár Külkereskedelmi Kft. folytatta az alap- és a csomagolóanyagok beszerzését, valamint a csomagolt méz értékesítését, az Aranynektár Kft. pedig a feldolgozást végezte a külkereskedő cég számára, amely ennek díját fizette meg neki.
Dunavarsányra úgy "találtak rá", hogy kinőtték a fővárosi XVII. kerületi zöldövezeti családi házat, ahol 1997-ig folyt a "termelés". Jó közlekedésű, kedvező munkaerő-piaci helyzetben lévő helyszínt kerestek. "Budapest után élmény volt idejönni." A jelenleg 50, többnyire helyi alkalmazottat foglalkoztató vállalat 2007-ben európai uniós és magyar forrásokból csaknem egymilliárdos fejlesztés keretében állította rendszerbe azt az egymillió euróért vásárolt német mézfeldolgozó és "palackozó" gépsort, amelynél modernebbet azóta sem nagyon találni Európában.
A vállalat negyven felvásárlója mintegy 4 ezer termelőtől vásárol mézet. Mindegyiket személyesen ismerik, így meg tudják állapítani, hogy reális-e az a mennyiség, amit egy-egy termelő szállít, azaz nincs-e felütve a méz tisztázatlan eredetű alapanyaggal – ez egyébként a vizsgálatok során természetesen amúgy is kiderül. Minden mézből több mintát is vesznek a vizsgálatokhoz, amiket a termék lejárati idejéig megőriznek, így folyamatosan rendelkezésre áll – amennyiben szükséges – a "B-próba". Az Aranynektár kizárólag termelőktől beszerzett mézet forgalmaz, a nemzetközi mézkereskedelemben nem vásárol, például a Magyarországon nem elérhető narancsmézet Spanyolországban is a termelőtől veszik meg. A kiszállított üvegeken a címkén a cég neve mellett a termelőé is szerepel, megőrizve így annak identitását is.
Gyerekkorában Takács Ferenc az össze, ház körüli munka közül épp azt utálta legjobban, amiben később a világ egyik legjobbja lett: a méztermelést. Nem volt megfelelő felszerelésük, a méhek állandóan csípték, így a szintén méhész apai rábeszélés ellenére is csak egy jól sikerült fortély állította véglegesen a méz mellé. Második évét zárta a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, amikor apjától – jó érzékkel még a "termelés" előtt – kapott 10 méhcsaládott azzal, hogy "ami ebből bejön, az a tiéd". Ekkor, 1982-ben egy havi fizetés 3-4 ezer forint volt, a 10 család által hordott mézből 10 ezer forintot tett zsebre az egyetemista, s ez az élmény egyértelműen a méhészet felé fordította – a gyerekkori "sokkok" ekkor már persze rég elmúltak.
Az egyetemen kifejezett kuriózumnak számított abban az időben, hogy a tanulás mellett egy működő magánvállalkozást futtatott, sőt az utolsó évben át is kérte magát levelező tagozatra, és főállású kistermelő lett. Ezzel az is eldőlt, hogy a sok évvel korábbi fogadkozások ellenére a méhészet lesz a fő csapás, diplomájának témája is egy méhészeti konténer-rakodó volt, s az egyetem végére 80 családdal dolgozott.
Fotó: Stiller Ákos
A mai világcég voltaképpen már 1985-ben létrejött, csakhogy az akkori sajátos cég- és tulajdoni keretek között. A kapolyi termelőszövetkezetben 10 méhésszel alakították meg az Aranynektár nevű önálló méhész szakcsoportot, ami jogi személyiség nélküli, de önálló elszámolású egység volt, magyarul: amit összehoztak, ők is vihették haza. Akkor ugyanis csak ilyen formában lehetett valamelyest önállósodni. A méhészeket az akkori 30 forint körüli kilónkénti árnál 10 forinttal magasabb árral nyerte meg a szakcsoportnak, cserébe döntési szabadságot kért a szervezési, értékesítési kérdésekben. A hiánygazdaság körülményeit olyannyira sikerült kihasználniuk, hogy nemcsak a beígért plusz 10 forintot tudták hozni, de 80-90 forinttal többért tudták eladni a budapesti Füszértnek az akácméz kilóját. Ekkoriban messze nem a konkurencia jelentette a legnagyobb kihívást – a ki tudja miből készült szovjet "maciméz" sem volt versenytárs –, hanem a címkék előállítása, mert a sokszorosítási lehetőségeket szinte fegyverrel őrizték, így játékbélyegzővel nyomott címkéket ragasztottak a betétdíjas üvegekre. Mindez a szó legszorosabb értelmében vett egyszemélyi manufaktúrában készült Kapolyon, egy mosófazék és egy krómozott edény segítségével.
Jó biznisz volt ez, költségként szinte csak a cimke legyártása, az összesen, azaz a nagy- és a kiskereskedelem együttes 13 százalékos árrése, valamint a különféle sorállások kiküszöbölésének "alkotmányos költségeként" itt-ott leadott egy-egy mézkarton jelentkezett. "Ekkoriban irdatlan pénzeket kerestünk", egy körrel – amiből havonta egyet-kettőt tudtak csinálni, több is befért volna, de nem akartak nagyon feltűnni – 100 ezer forintot kerestek, ami egy dolgozó egyéves (nem)átlag fizetésének csaknem másfélszerese volt. A rendszerváltásig tartott ez a kivételes állapot, akkor többen is ráéreztek arra, hogy jó pénzt lehet lehúzni a mézbizniszből, így Takács Ferenc 1989-ben 1 millió forint jegyzett tőkével megalapította az Aranynektár Kft.-t, amelynek összes vagyona sem tett ki 2-3 millió forintnál többet. Ekkoriban indultak a konkurensek is, igaz, vol olyan, amelyik 50 milliós alaptőkével is csak tíz évig húzta, majd megszűnt, amivel az Aranynektár lett a legnagyobb szereplő a piacon, s ezt a pozíciót további mintegy 10 évig meg is tartotta.
Magyarország nagymenő
Magyarország az évi 20-25 ezer tonnás termelésével igazi nagymenő a méz világpiacán, ahol Kína mellett Argentína a legnagyobb termelő évi 75 ezer tonnával, majd az USA, Oroszország, Ukrajna következik, de közülük van, amelyik nem lép ki a nemzetközi porondra. Európában csak Spanyolországban termelnek több mézet, de paradox módon a spanyolok legtöbbnyire kínai mézet fogyasztanak, hiszen a a sajátjukat inkább eladják. A teljes magyar termelés 80-90 százaléka a külföldi piacokon talál vevőt, legnagyobb részben még mindig hordós kiszerelésben alapanyagként.
A piaci jövedelmezőséget alapvetően meghatározza a cukor beszerzési ára, a gazdaságos méhészkedés alapja leegyszerűsítve az, hogy a méhektől elveszik a mézet, amit cukorral pótolnak (ez az úgynevezett telelőcukor). Az átvett méz ára a ‘90-es években 10-20 százalékkal haladta meg a cukorét, az ezredforduló után viszont akár kétszeresre is nőtt a különbség. Ekkor nagyon jelentősen nőtt a jövedelemezőség, erre az időszakra tehető a piacon ekkor már meghatározó társaság csúcsteljesítménye is – legalábbis a feldolgozott mennyiséget tekintve. Volt olyan év, amikor csaknem 10 ezer tonna mézet vásároltak fel, ez akkor az országos termelés 40 százaléka volt. A forgalmat ekkor még döntően a hordós értékesítés adta, a csomagolt értékesítés legfeljebb 20-30 százalékot tett ki, igaz, mindig volt a szortimentben kiskereskedelmi kiszerelés is.
"2008-ig ami belefért, nyomtuk ki a csövön, akkor azonban váltottunk, nagyon visszavettünk a mennyiségből, és a minőségi, kis kiszerelésű csomagolt méz lett a fő profil" – mondja Takács Ferenc. Addig nagyon sok különleges mézet bezúztak a vegyes virágmézbe – ami termelésükben korábban 80, jelenleg 20 százalék körüli részt tesz ki –, ám amióta üzembe állítottak egy úgynevezett rugalmas gyártósort (amivel akár csak egy raklapnyi terméket is lehet készíteni), gyakorlatilag bármilyen igényt ki tudnak elégíteni. "Egyre világosabban alakul a kereslet ezekre a különleges mézekre is" – támasztja alá a tulajdonos, hogy érdemes volt elkölteni mintegy félmillió eurót a fejlesztésre. "Most nincsenek eladási elvárások, a minőségből nem engedünk és a szortimentet is szélesítjük."
Fotó: Stiller Ákos
Termelésük 80 százalékát külföldön adják el, legnagyobb piacuk Európában Olaszország – ide heti 2-3 kamion indul –, ahol a legelterjedtebb lánc árulja termékeiket, majd Finnország, Németország következik. A célországokban jellemzően egy nagykereskedővel, illetve ügynökkel állnak többnyire hosszú távú kapcsolatban. Az európai piac nagyon sokszínű, a legnagyobb szereplők részesedése 5 százalék körüli, az Aranynektár 1-2 százalékot tudhat magáénak, ezzel bőven a vezető forgalmazók közé tartozik. Az évi mintegy 350 ezer tonnás forgalom egyáltalán nem koncentrálódott, mindenhol családi vállalkozások jegyzik. A tengerentúlon az USA és Kanada, illetve Japán vezeti a sort, és gyorsan bővülnek a nemrég "felfedezett" közel-keleti régióba – Irakba, Kuvaitba, vagy az emírségekbe – irányuló szállítások is. Magyarországon néhány kis üzlet mellett a Lidl, a Penny Market és a Tesco láncokban lehet kapni Aranynektár mézet.
A lépes mézet jellemzően – 80-90 százalékban – a muszlim vásárlók veszik, ebből a németországi törököknek szállítanak a legtöbbet, de a francia, holland és a londoni muzulmán közösségek is nagy vásárlók. Ezt a tevékenységet külön cég viszi, a nagyapa után Fulmer Kft. nevet viselő, egymillió forint jegyzett tőkével 1994-ben – eredetileg ArN Belkereskedelmi Kft. néven – létrehozott társaság. A 2003-ban nevet változtató cég főtevékenysége gyakran változott, előbb élelmiszer nagykereskedők voltak, majd állattenyésztők (méhészek) lettek. Az Ormánságban működő, korábban az Aranynektár kereskedő cégeként működő társaság jegyzett tőkéje jelenleg 30 millió forint, a tulajdonosi kör pedig a pécsi illetőségű Csányi testvérekkel bővült 2010-ben, illetve 2011-ben, így Takács Ferenc mellett 50 százalékban ők is tulajdonosok. A társaság eleinte az Aranynektár kereskedő cége volt, 2003-2004 óta foglalkoznak a lépes mézzel. Kizárólag saját termelésű lépes mézet adnak el, az üzem egy elkülönített helyiségében töltik üvegbe a lépet és a többnyire vegyes virágmézet.
Fotó: Stiller Ákos
A mai napig családi vállalkozásként működő cég egyelőre nem tervez külső tőkét bevonni, a pénzügyi befektető ebben a szakmában nem is jellemző. A cégnek jelenleg nincs hitele, a 2008-ban indult válság hatására leépítették azokat, és azóta sem újították meg.
Csányi László és Antal Péter a látogatói központban![DSCF1876[1]](http://www.aradihirek.ro/wp-content/uploads/2013/10/DSCF18761.jpg)
![DSCF1860[1]](http://www.aradihirek.ro/wp-content/uploads/2013/10/DSCF18601.jpg)
![DSCF1879[1]](http://www.aradihirek.ro/wp-content/uploads/2013/10/DSCF18791.jpg)
![DSCF1888[1]](http://www.aradihirek.ro/wp-content/uploads/2013/10/DSCF18881.jpg)
