2017. augusztus 21., hétfő

Szövetkezeti rendszer Erdélyben – milyen volt és milyen lehetne újra?

2017. augusztus 21. Kustán Magyari Attila
Erdélyben magyar szövetkezetek százai alakultak a huszadik században, a természetes fejlődésüket az államosítás törte meg. A StudCoop kolozsvári egyesület célja a szövetkezeti szerveződések népszerűsítése, de hangsúlyt fektetnek az egészséges táplálkozásra, és civil akciókkal is készülnek. Dr. Hunyadi Attila Gábor történésszel a szövetkezetek működéséről, múltjáról és jelenéről beszélgettünk, valamint a többedmagával alapított StudCoopról.
A szövetkezetek túlélték a 19. századot annak köszönhetően, hogy olyan egyetemes elveket követtek, mint például az emberközpontú vállalkozás elve – a szövetkezetekben ugyanis minden tag egy szavazattal rendelkezik, a közösség iránti elkötelezettség, így ezek a szervezetek valahol az egyesületek és a vállalkozások közötti metszés-zónában helyezkednek el. A jövedelemből bizonyos százalékot a tagok képzésére, iskoláztatására fordítanak, a környezetvédelemre is odafigyelnek, illetve együttműködnek más szövetkezetekkel.
Reményik temploma és iskolája mellett mindig is működött a falvakban egy bírói hivatal, vagy mai néven önkormányzat, a közösség negyedik kereke pedig egy gazdakör vagy szövetkezet volt. Ezek a 19. század első felében jelentek meg elsősorban német és angol területeken előbb karitatív célú egyesületekként, a lefektetett alapokat pedig 1895-ben nemzetközi alapelvekként fogalmazták meg, megalakítva a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségét, Londonban.
A szövetkezetek és a baloldal
A szövetkezetek szinte megelőzték a baloldali mozgalmakat: a Rochdale-i takácsok szövetkezetének megalakulása (1844) előtt a kapitalista vállalatok munkásai kötelezően a vállalatnál kellett levásárolják a bérük egy részét – ennek ellenében hozták létre a takácsok a saját szövetkezeti üzletüket, törvényi változásokat követően. Korábban ugyanis a Combination Act tiltotta a munkások szervezkedését.
Charterek, vagyis petíciók megfogalmazásával a nagytömegű munkásság elérte azt is, hogy törvényes reformokkal a gyárosok monopóliumait megszüntessék, és maguk a gyárosok is belátták, hogy éhbéren dolgoztatni napi 12-14 órán át nem lehet dolgoztatni a munkásokat, mert korán halnak meg – sokan egyébként is az Egyesült Államokba vándoroltak ki. „Ez egyfajta konstruktív szocializmus volt, sőt nagyon sok szövetkezetfejlesztő keresztényszocialistának vallotta magát” – magyarázza Hunyadi, aki szerint ugyanakkor Marx, majd később Lenin „görbén nézett” ezekre a szövetkezetekre, mert az osztályharcot nem élezték, hanem tompították a konszenzuskereső politikájukkal.
Virágzó Erdély
Kolozsváron 1825-ben alakult az első szövetkezeti biztosító társaság Kolozsvári Gondoskodó Társaság néven. Ez a nyugdíjalapot képező társaság 1948-ig, a májusi államosítási rendeletig élt, amikor minden magánvállalkozást megszüntettek. A kolozsvári példa mellett számos más takarékpénztár működött német modell alapján.
Termékfeldolgozással foglalkozó szövetkezetek elsősorban hitelszövetkezetként jöttek létre, mezőgazdasági válságok után – „amíg a golyó nem fütyül a fülük mellett, az emberek nem nagyon hajlandók együttműködésre”, fogalmaz Hunyadi Attila. „Amikor az 1890-es években egész Európa, s benne Erdély szőlészetét tönkretették járványok (filoxéra, peronoszpóra), akkor a szőlőtermesztők a kihalt dombokon teheneket kezdtek el legeltetni. Kezdtek megjelenni azok a hitelszövetkezetek, amelyek gép-, állat-, földvásárlásra nyújtottak csak hitelt. Ezek idővel kiterjeszkedtek a polgárosodó, gazdagodó lakosság irányába is, így olyan egységeket hoztak létre, amelyeken belül a pénzügyeket intézték. Idővel ezek a falusi hitelszövetkezetek gazdasági alosztályokat hoztak létre, amelyek például cséplőgépeket és tejszeparátorokat vásároltak közösen, illetve állatokat, épületeket és termést biztosító ágazatát is bevezették.”

1901-ben Brassóban már tejszövetkezet működött, 1909 előtt pedig Maros megyéből tojást exportáltak Németországba. Az első világháború előtt már több száz szövetkezetet hoztak létre Erdélyben – mindennek nagy löketet adott, hogy 1902-ben Tusnádfürdőn, a Székely Kongresszuson számos szakosztály mellett hitelügyi és szövetkezeti szakosztályt is létrehoztak, ennek eredményeképp pedig egy minisztériumi kirendeltséget Marosvásárhelyen és megyei ügynökségeket a székely vármegyékben. Nagyenyeden így olyan saját szárnyvasúttal rendelkező logisztikai raktárat hoztak létre, amely köré saját gyárak és borpincészet épültek.
A két világháború közötti állandó jogi bizonytalanság, politikai befolyásolás, adókedvezmények és állami hitelek hiányában a kisebbségi szövetkezetek elsősorban tagságuk, valamint a keretintézmények támogatásához folyamodtak. Az újjászervezési munkát a korábbi szövetkezeti és minisztériumi kirendeltségek Erdélyben maradó tisztviselői vállalták magukra, a mozgalom szócsövei a Hangya naptár, a Szövetkezés és a Szövetkezeti Értesítő szaklapok voltak 1948-ig.
Az 1930-tól megmutatkozó gazdasági és pénzügyi válság okozta pénzügyi veszteségek mutattak kiutat a magyar szövetkezeti mozgalom számára. A harmincas években Marosvásárhelyen, majd Székelykeresztúron tejfeldolgozót épített magyarországi kölcsönnel a kolozsvári GHSz, amelynek hatására a tejszövetkezeti hálózat fellendült: egy évtized alatt, 1939-ig 133 tejszövetkezet jött létre főleg Udvarhely és Maros megyékben és Kalotaszegen. A Transsylvania márkával ellátott tejtermékeket, pasztőrözött vaj Románia nagyvárosaiban és külföldön (Anglia, Görögország, Palesztina) talált piacra. Más mezőgazdasági és erdészeti termékeket (gyógynövény, erdei gyümölcs, fa) feldolgozó és exportáló szövetkezetek is szép számban alakultak, akárcsak kisipari termelő, nyersanyagbeszerző és áruértékesítő szövetkezetek is. A harmincas évek végére több száz iskola- és diákszövetkezet is alakult.
Egy korszak vége
1948-ban több mint 1100 magyar szövetkezetet olvasztottak be az országos szövetkezeti hálózatba, elveszítve önkormányzatiságuk, demokratikus jellegük, és mindent a tervutasításos rendszernek rendeltek alá. „Valójában már 1945-ben elindult a szövetkezeti vezetőségek vegzálása, a magyarok 1946 novemberéig, a választásokig még meg tudták védeni a szövetkezeteket, de ezt követően végrehajtották az államosítást” – teszi hozzá Hunyadi Attila kiemelve, hogy ez a folyamat törvénytelen volt, hiszen egy szövetkezet csak a tagjai döntésével, közgyűlési határozattal oszolhatott fel vagy olvadhatott volna be.
1990-től máig
A rendszerváltás utáni restitúciós törvények viszont nem vonatkoznak ingó vagyonokra, így csak egyéni úton lehet perelni. Mára a régi népházak boltokként működnek, de nem olyan szervezett módon, mint régen. Ráadásul egyoldalú a működésük: a széles fogyasztási cikkeket falura szállítják alternatíva híján, de a szövetkezetek egyúttal azt is vállalnák, hogy a falusi termékeket városra szállítják – ez pedig ma nem működik így.
Az EU-s csatlakozást követően Románia fel kellett vállalja, hogy támogatja a szövetkezeteket, de közel nem tartunk ott, ahol 1948-at előzően. „Sem az a közel 300 magyar bank, sem a többezer vállalkozás nem került vissza az örökösök tulajdonába, és ez érvényes a szövetkezeti vagyonra is” – mondja el a történész, aki a Keresztúri történetével illusztrálja, hogy sok próbálkozás után a szövetkezeti rendszer kialakítása milyen előnyökkel jár a termelők és a vásárlók számára.

A Székelygyömölcsben – amelynek köszönhetően Madéfalván, Zetelakán és Farkaslakán feldolgozó központ működik – mindenki beviszi a gyümölcstermését a manufaktúrába és annak a 15 százalékát (vagy az árát) beadja a közösbe a feldolgozó, csomagoló szolgáltatás ellenértékeként.
A helyi tulajdonlású vállalkozások olyan munkahelyeket képesek létrehozni, amelyek az elnéptelenedő falvakat segítik, odafigyelhetnek a környezetre, vagy akár a gluténérzékenységre, ahogyan az említett keresztúri szövetkezet is így jár el. Ráadásul a szövetkezetek horizontálisan, egymást is ellenőrzik, és együttműködnek: például amellett, hogy a profit egy hányadát képzésre fordítják, a többi pénzt tartalékalapba teszik, így hálózati szinten akkora összeget gyűjtenek, hogy nagyobb beruházásra – például szennyvíztisztításra – is elég lesz. Ez az egymástól elszigetelt vállalkozások esetében nem működik.
Hunyadi Attila szerint az a kérdés, hogy mikor jutunk el a kritikus tömegig: „ahhoz képest, hogy a két világháború közötti Romániában közel 10 ezer szövetkezet működött, most gyakorlatilag sehol sem vagyunk”. Közben megváltozott a világ: egy globális infrastruktúrában próbálunk helyi szövetkezeteket létrehozni úgy, hogy egy tejgyárnak olcsóbb külföldről hozni a tejet, mint egyenként begyűjteni a helyi gazdáktól. Az embereknek rá kell jönniük, hogy csak összefogva tudnak megrendeléseket teljesíteni, de összefogni csak akkor érdemes, ha külön nem megy – csak pénzért nem lehet, mondja Hunyadi.
Egyesülettel a szövetkezetekért
A StudCoop 2015 májusában jött létre, Kolozsváron. Hunyadi Attila 18 éve kutatta a témát, amikor úgy döntött, hogy más érdeklődőkkel együtt nonprofit egyesületet alapít, a szövetkezeti értékek és az egészséges táplálkozás népszerűsítésére. Részt vettek számos rendezvényen, illetve idén már az EduKitchen programmal is jelentkeztek, amelyet a Slow Food Torda elnöke Pozsonyi Márta szakács koordinál.
Az elmúlt időszakban sikerült helyi, de a kolozsváriak számára addig ismeretlen termelőket megismertetni a tudatos vásárlókkal. Ilyen például Csekefalváról Moldován-Szeredai Noémi, aki levendulatermékeket és szörpöket értékesít, vagy a mezőkeszüi Veress család, akik tejtermékekek készítenek, de léteznek olyan facebookos önellátó csoportok, amelyeknek köszönhetően Bánffyhunyad környékéről vásárolnak be kolozsváriak egy brit házaspár közreműködésével.

A STUD COOP a Kolozsvári Magyar Napokon
A StudCoop számára fontos még petíciók, civil akciók szervezése. A tej-kifli programmal szemben szeretnének lépni például, mert ahelyett, hogy helyi, egészséges tejet adnának a diákoknak, tejsavóból és tejporból meg tartósítószerekből készült italt szállítanak az iskolákba. Emellett nem javítottak a szegények élelmezési viszonyain, mert falun nem isszák meg ezt az italt, a legrosszabb esetben pedig patakok kanyaraiban találjuk meg az egymásra tornyosuló tejesdobozokat.
Az iskolabüfékben is változást szeretnének elérni: szinte minden iskolában létezik kávéautomata, amelyet sajnos korlátlanul használhatnak a diákok, a büfék pedig tele vannak tartósítószerekkel tömött szendvicsekkel. Ehelyett azt javasolják, hogy lisztből, tejből, friss gyümölcsből állítsanak elő tízóraikat az iskolákban, és gyümölcslevet forgalmazzanak. Ehhez a termelők összefogására volna szükség, hogy a minőséget és a mennyiséget is tudják biztosítani.
(Címoldali illusztráció forrása: erdelyihangya.blogspot.ro)

2017. augusztus 20., vasárnap

Szövetkeznek a gazdák, mert egyre keresettebb a háromszéki pityóka

2017. augusztus 16.   Kovács Zsolt
A hazai nagyáruházak és vásárlóik körében egyre kelendőbb a háromszéki pityóka. Néhány Kovászna megyei nagygazda korszerű termesztői, feldolgozói és értékesítési tevékenységének köszönhetően egyre nagyobb igény fogalmazódik meg a székelyföldi krumpli iránt, a szupermarketek évről évre nagyobb mennyiséget igényelnek a nagytermelőktől – számolt be portálunknak ifj. Orbán Miklós.
Az AgroSic Közösségek Közti Társulás vezetője szerint a nagyáruházaknak termelő 5-6 háromszéki nagygazda, miután maximalizálta termelését, már bértermelőkkel termeszti meg azt a krumplimennyiséget, amivel ki tudja szolgálni a felvásárlói egyre növekedő igényeit. Ezek a piaci alapon létrejött termelői-feldolgozói és értékesítési „szövetkezetek” pedig kiváló lehetőséget jelentenek a kis és közepes gazdák, családok számára, hogy kiegészítsék bevételeiket.
Orbán Miklós szerint a gazdáknak érdemes előszedniük munkagépeiket, a családi földeken, de több család összefogva, akár másodállásban is foglalkozhat bértermeléssel. Ennek alapfeltétele, hogy teljesítsék a minőségi elvárásokat. Ezért általában a megrendelő nagygazdák biztosítják a minőségi vetőmagot, a termelőnek pedig kellő odafigyeléssel a termelési kritériumokat kell biztosítania. Ősszel a megegyezett áron átadják a termést a megrendelő nagygazdának, aki piacképessé teszi, csomagolja és értékesíti azt.
Az AgroSic egyesület vezetője szerint a bértermelők hektáronként akár 3000 eurós jövedelemre is szert tehetnek. Ugyanakkor felhívta az érintettek figyelmét a szerződések betartásának fontosságára, hiszen a hosszú távú együttműködés alapfeltétele, hogy álljanak ellen a szabadpiac csábításának, tartsák magukat a megegyezéshez. Előfordult ugyanis, hogy az egyezség ellenére a bértermelő átadta termését egy néhány banival többet ígérő kereskedőnek.
A háromszéki pityókatermesztésről is szó eset a hétvégén, a háromszéki Csomakőrösön szervezett SIC Feszt nevű szabadegyetemen is, a „Mezőgazdasági jövőkép” című beszélgetésen, amelynek előadóit és közönségét háromszéki mezőgazdászok és agrárszakemberek alkották. A Háromszéki Ifjúsági Tanács (Hárit) fiatal gazdákért felelős képviselője, Könczei István által vezetett beszélgetésen Orbán Miklós, az AgroSic vezetője, Kozma Béla a mezőgazdasági igazgatóság irodavezetője és Márton Árpád RMDSZ képviselő vitatta meg az ágazat jövőjét és kilátásait.
Kozma Béla ismertette Petre Daea mezőgazdasági miniszter, gazdáknak írott levelét, amelyben tájékoztatott a kormányprogramban tervezett adócsökkentésekről és állami támogatásokról, amiket a jelenlevők bizakodva, de kellő szkepticizmussal fogadtak. Orbán Miklós szerint válaszlevélben tájékoztatják a szaktárcát, hogy milyen intézkedések életbe ültetését tartják fontosnak.
Az AgroSic egyesület elnöke szerint egyetértettek abban, hogy jelentősen segítené az agrárágazatot, ha a kormány adómentessé tenné a megművelt parcellákat és a mezőgazdasági gépeket azok számára, akik mezőgazdaságból jutnak jövedelemhez. Másik fontos terv, hogy a 40 évnél fiatalabbakat alkalmazó gazdáknak nem kellene járulékokat fizetni, ami közel 40 százalékos megtakarítást eredményezne.
Orbán Miklós szerint a jelenleginél magasabb béreket lehetne biztosítani a mezőgazdaságban dolgozóknak, ami által itthon lehetne tartani a fiatalokat. Fontosnak tartják azt a tervezetet, hogy az állam 50 százalékos támogatást biztosítana klimatizált raktárfelületek építéséhez. Ezt sok háromszéki gazda is kihasználná, és hozzájárulna a pityókatermesztés, feldolgozás és értékesítés modernizálásában, véli Orbán Miklós, aki szerint Kovászna megyében tervezik egy több ezer tonnás átvevő, válogató és csomagoló központ építését.
Szerk. megjegyzés
Sajnálatos, hogy a székelyföldi vezetők közt még él most is az a tévhit, hogy a szövetkezeti mozgalom nem az alulról jövő kezdeményezés, hanem a felülről irányítottaknak kell lennie, ami persze elég furcsa hiszen a történelmi HANGYA szövetkezetek tagjai egyszer már "átestek" ezen a buktatón.
A hazai szövetkezeti törvények elég mostahán bánnak azokkal, akik végül is szövetkezésre szánják magukat és hiába írja a törvény, hogy az Államnak kötelessége a szövetkezetek támogatása - anyagi és erkölcsi formában is - sokszor szándékosan elfelejtik ezt a passzust.
Ha csak a TÉSZ-ben (termelői és értékesitési szövetkezetekben) gondolkodunk akkor eleve hibát követünk el, mert a hazai értelmezésben egy szövetkezet az kereskedelmi egységgé vállik és nem kapja az európai szövetkezetekben honos alap előnyeit...
Már a könyvelésben is egy szövetkezet gazdasági életét is úgy kell vezetni mintha az egy 1000 munkással dolgozó "kereskedelmi egység" lenne, holott a szövetkezés 5 alaptétel éppen ebben adja a maga előnyeit, hogy az a tagoknak kedvezzen!
De még a 2005-ben megalkotott szövetkezeti törvény (Legea nr.1 din 2005) sem a tagoknak kedvez, hanem az államnak illettve a kormánynak a hatáskörébe utalódik és nem tartja be az 5 alaptételt ami a szövetkezést illeti. Az említett törvénybe kivételesen több tételt is "beloptak", amivel ezeket megkerülik és egyfajta hazai sajátosságot adnak az olasz mintának( a 2005-ös törvény nagyjából az olasz szövetkezési törvényt másolja le). Már az is, hogy a törvény kötelezi az újonnan alakult szövetkezeteket, hogy szövetkezeti uniókba tömörüljenek (értsd CENTROCOOP vagy FEDERALCOOP-ba), nem a tagokat szolgálná, hiszen ezekben az úniókban nagyon magas tagdij! De az is furcsa, hogy ha egy szövetkezet megszünne, akkor annak javai, tulajdonai az államra maradna és nem az alapító tagokra...
Hasonlóan értelmezhetetlen, hogy miért tiltja ez a törvény azt, hogy a tagok között miért nem lehet más országbeli tag? Várjuk-igényeljük a külföldi befektetőt,mégis megtiltjuk, hogy esetleg tagja legyen annak a gazdasági egységnek amelybe be akar fektetni. Pedig a befektetők egy része értékelné azt, hogy tagként is felügyelhetné a pénz forgalmat is.
Igaz voltak alkotmányjogi megjegyzések e törvény cikkejeivel kapcsolatosan, de egy "letisztult" törvényt még eddig nem sikerült megalkotni, igy hazai szinten már van három szövetkezeti törvény is, ami által vannak 1-es és 2-es típusú szövetkezetek attól függően, hogy tagjaik között van jogi személy vagy sem.
Frucsa az is hogy a megengedett 19 szövetkezeti típus mellett mégsem nem lehet iskolaszövetkezetet vagy szociális szövetkezetet alkotni!!!
A tisztségviselőink és a parlamenti képviselőink ebben kellene jeleskedjenek, főleg azok, akik még a gazdaegyesületekben is érdekeltek. Nem elhanyagolható ha ezeket a kitételeket eltörlését ezen képviselkőink
felvállalnák és e téren is jeleskednének, de hogy egyelőre ne mondjunk neveket, e téren is igényeljük az összes képviselő tevékeny hozzáállását is.
Ha az ifjú társadalomban az iskolaszövetkezetek által ismertté vállna a szövetkezési folyamat, akkor azt véljük, hogy kevesebben lesznek azok, akik elutasítják azt! HZ

2017. augusztus 9., szerda

Gazdanapi Frisomat kedvezmény Szentlőrincen!

Látogasson el a hétvégén a Szentlőrinci Gazdanapokra és mi szeretettel és meglepetéssel várjuk a kiállított Frisomat acélcsarnoknál.
2017. augusztus 11-13 között teljes életnagyságban tekintheti meg az egyik csarnokunkat a szentlőrinci helyszínen, ahol minden kérdésére válaszolunk.
A kiállítás ideje alatt nemcsak 10% kedvezményt kapnak a Gazdák a megrendelt Frisomat csarnokok árából, hanem még egy extra meglepetéssel is szolgálunk:
aki a kiállítás helyszínén acélcsarnokot rendel,
30 000 Ft értékű ajándékcsomagot kap 
meglepetésként a 10% árkedvezményen felül.
A 10 százalékos kedvezmény a 2017. szeptember 30-ig megrendelt csarnoktípusokra érvényes, melyek a kedvezményes szórólapon szerepelnek.
Keressen bennünket a kiállítási területen, a nagy fehér acélcsarnokot könnyű megtalálni!

Build-Communication Kft.
2040 Budaörs, Liget utca 3/2.
Tel: 23/611-028 / 029
rendezveny@buildmarketing.hu

2017. június 25., vasárnap

A XV. Partiumi Néptánctalálkozó Micske, 2017. június 25.

Programtervezet:


14.00 – 15.45 A résztvevő csoportok érkezése, fogadása a Balogh Péter Művelődésiházban. Öltözködési lehetőség a Kultúrházban.
14.00 – 15.45 Színpadbejárás a és öltözés
16.00 - Népviseletek parádéja (amennyiben az időjárás engedi)
16.45 - Össztánc az összetartozás jegyében
17.00 - A találkozó ünnepélyes megnyitója
17.15 – Néptáncgála, a Központban felállított szabadtéri színpadon
21.00 - Táncház 
Zenél a Soroglya Zenekar

2017. június 17., szombat

Levendulafesztivál - Tihany

Péntektől vasárnapig tart a tihanyi Levendulafesztivál, amelyen színházi előadások, kézműves kirakodóvásár, a levendula jegyében szervezett játszóház várja az érdeklődőket.
A fesztivál nyitónapján a hagyományápolás jegyében néptáncosok és népzenészek szórakoztatják majd a közönséget. Fellép mások mellett az Echo Citerabanda és a Tihanyi Asszonykórus, valamint a Városok, Falvak Szövetsége által szervezett tábor mintegy 170 néptáncosának műsorát láthatja a közönség a Mádl Ferenc téren.
Szombaton kézműves kirakodóvásár várja a látogatókat és a Tihanyi-félsziget természeti kincseit bemutató, valamint az Öreg- Levenduláshoz induló gyalogtúrához is lehet csatlakozni, melyet a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságának szakemberei vezetnek. A nap zárásaként vándormutatványosok szórakoztatják a közönséget és lámpás felvonuláson lehet majd részt venni.
A Kávészünet zenekar koncertjét követően az esetet Rakonczai Imre zenés műsora zárja a Mádl Ferenc téren. Vasárnap a Belső-tó partján magyar népi hangszerekkel lehet megismerkedni, a Portéka Színpad vásári komédiája kerül színre és népi játékpark várja a legkisebbeket.
A település polgármestere elmondta azt is, hogy a fesztivált kísérőprogramok színesítik, a látogatók megismerkedhetnek a levendulalepárlás folyamatával és részt vehetnek a szedd magad akcióban is. Csatlakozva a Múzeumok éjszakája programsorozathoz, az apátságban látható gasztronómiai kiállítást tárlatvezetés mellett lehet majd megtekinteni pénteken és szombaton előzetes regisztrációt követően - fűzte hozzá.

2017. június 15., csütörtök

Afrika után Európába is átjön a kártevő?

A bagolylepkék hosszú évek óta pusztítanak a világ szinte minden táján, most azonban Afrikában egy ott nem honos fajta okoz bonyodalmat. Etiópia után már Ghána is komoly veszélyben van, oda lehet a termés egy meghatározó része a betolakodó miatt.
A bagolylepke (spodoptera) ismert kártevő Afrikában. Az ott élő fajtákat képesek is kezelni a gazdálkodók. Most azonban Afrika több részén is megjelent a Spodoptera frugiperda alfaj, amely gyakorlatilag mindent felfal, ami elé kerül.
Ez az alfaj jellemzően Észak- és Dél-Amerikában honos és valóságos Istencsapásaként tekintenek rá az ott termelő farmerek. Csak Brazíliában évente 600 millió dollárnyi kárt okoz és most már Afrikában is hódít

A fotón egy bagolylepke lárvája látható

Először Nigériában azonosították be 2016-ban, azóta azonban több nyugat- és közép-afrikai országba is eljutott. Decemberig Zambiában, Zimbabwéban és Malawiban észlelték, majd letarolta Dél-Afrika kukoricásait. Sőt, idén májusban már Ghánában is rendkívüli állapotot rendeltek el, ugyanis hirtelen és nagy számban jelentek meg és kezdtek pusztítani a mohó kártevők.
Abban viszont csak reménykedhetünk, hogy Európába, valamint Magyarországra nem fog eljutni ez a bagolylepke fajta. Ellenkező esetben mi is kezdhetjük törni a fejünket, hogyan lehet védekezni a falánk lárvái ellen.

Hogy mit csinálnak a szlovákok a magyar szürkemarhával?

Már hónapokkal ezelőtt felröppentek a hírek, melyek szerint a szlovák állattenyésztők a magyar szürkemarha tenyésztésével szeretnék erősíteni ágazatukat. Ami eddig ötlet volt, mostantól tény: a magyar és a szlovák állattenyésztők egyesülete együttműködési megállapodást írt alá, így már Szlovákiában is tenyészthető a magyar szürke.
A frissen aláírt kölcsönös együttműködési szerződés aláírásával tulajdonképpen a magyar szürkemarha szlovákiai tenyésztésének és nemesítésének alapjait fektették le. Azért volt szükség egy ilyen dokumentum aláírására, mivel a magyar szürkemarha hungarikumnak számít, ezért tenyésztése szigorú szabályokhoz kötött.
A szerződés tehát biztosítja, hogy a szlovák tenyésztők a szabályokat betartva tenyésszék a fajtát, továbbá hogy úgy neveljék fel tenyészállataikat, hogy azok a magyarországi törzskönyvezési feltételeknek is megfelelőek legyenek.

Mostantól a szlovákok is legálisan tenyészthetik a magyar szürkemarhát

A szlovák gazdálkodók azért kezdeményezték a magyar szürkemarha (ahogyan ők nevezik, az igénytelen szarvasmarha) tenyésztésének engedélyezését, hogy az úgynevezett „alacsony fejlettségű területeket” tudják hasznosítani a jövőben. Erre a fajtára esett a választás, mert ennek egyedei akár 20 évnél is tovább élhetnek, szapora fajtának minősül, valamint a kezdő állattartók is sikeresen tenyészthetik.
Egyébként Szlovákia nem igazán rendelkezik saját szarvasmarha fajtákkal, ezért is folyamodtak egy „idegen” fajta honosításához.

2017. június 12., hétfő

Látványsajtműhelyt nyitottak Gyergyószentmiklóson

 2017. június 3
A látogatók megismerhetik a természetes, hagyományos recept alapján elkészült sajt jótékony hatását

A Gyulafehérvári Caritas Vidékfejlesztési programja révén korábban nyitott gyergyószentmiklósi sajtműhely most egy látogatóközponttal is kiegészült. A június 2-i megnyitón elhangzottak szerint a látványsajtműhely célja olyan élményt nyújtani a látogatóknak, amelyből megismerhetik a természetes, hagyományos recept alapján elkészült sajt jótékony hatását. Térségünk legelőin fellelhető nyolcvan féle gyógynövényről kaphatnak képet az érdeklődők ugyanakkor interaktív felületek révén ismerkedhetnek az egészséges sajt összetevőiről és az előállítás folyamatáról.
A látogatóközpontnak a helyi turisztikai ajánlatok közé is szeretnének helyet biztosítani, amelyet 30-40 fős csoportok járhatnak körbe egyszerre.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a megnyitón jó példának nevezte a látványműhelyt és komoly lehetőségnek a térség fiataljai számára, akik vállalkozókként biztosíthatják a megélhetést családjaik számára itthon. A megyei tanács elnöke mind emellett elmondta, hogy ugyan az EU közös agrárpolitikájának 2020 utáni tervei számos rossz elképzelést tartalmaz térségünk gazdálkodói számára, néhány közülük segíthetik térségünk gazdaságait. A javaslatok szerint 2021-ben a helyi minőségi élelmiszerek előállítására több támogatást folyósítana az unió, emellett pedig irányelvben rögzítenék, hogy a közbeszerzéseken csak helyi termékeket lehet majd beszerezni.
Mindezek mellett Borboly Csaba jó eredményekkel szolgáló együttműködésnek nevezte a magyar-magyar kapcsolatokat, utalva Magyarország kormányának támogatására. Ugyanakkor kifejtette, hogy a megye tangazdaságaira továbbra is különös figyelmet kell fordítani és összehangolt gazdaságfejlesztési programokra van szükség a jövőben, hogy a megye versenyképes maradhasson, ehhez pedig közös gondolkodásra, a javaslatok, meglátások összefésülésére van szükség. Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata 

Bene-mofetta – a gyógyító érték (Háromszéki termék)

2017. június 7., 
A mofettagödör ma is hasonlít a 90 évvel ezelőttihez. A szerző felvétele

Működésének kilencvenedik évfordulóját ünnepli idén a kovásznai Bene-mofetta. A feljegyzések szerint Bene József az 1927. év második felétől indította be, s azóta is folyamatosan üzemel. Jelenleg évente 12–15 ezer vendéget fogad, az ország minden szegletéből, külföldről is érkeznek gyógyulni vágyók. A szén-dioxid értágító hatása a betegek állapotának javulásához vezethet szív- és érrendszeri betegségek, bőrbetegségek, nőgyógyászati problémák, ízületi, környéki idegrendszeri bántalmak esetében. Jelenleg Bagoly Levente nyugalmazott gépészmérnök, az alapító unokája vezeti a gázfürdőt, vele beszélgettünk a mofetta múltjáról, jelenéről.
Bene József szíjgyártó mester 1910 körül telepedett le Kovásznán. 1926-ban építette házát, amely ma is áll a Petőfi Sándor utca 3. szám alatt. Az építkezés során, az alapozásnál figyelt fel a kiásott gödrökben feltörő száraz szén-dioxidra – a jelenség különben nem volt ritka Kovásznán, de a legtöbb helyen csak időszakosan jelent meg a szén-dioxid –, amely állandó módon, időjárási és más körülményektől függetlenül megmaradt. 1927-ben kezdte meg a mai mofetta gödrének kiásását. A 7 × 4 méteres, három méter mély üreget terméskővel alapozták, cserefából készült gerendákkal, lécekkel bélelték ki, majd tetővel fedett, vályogtéglából épült falak is kerültek a gödör köré és fölé, a mofetta az év közepén kezdte meg működését.
Összetett szolgáltatás
A tulajdonképpeni mofettagödör ma is hasonlóképpen néz ki, a felhúzott, többszobás épületegyüttes viszont modern képet mutat. Bagoly Levente hozzáállásának, nem utolsósorban munkájának köszönhetően korszerű eszközök kerültek a mofetta mellé. A mozgássérült vendégek számára liftet építettek. Masszázsterem létesült, jádeköves gépi masszázsszolgáltatás indult. Orvosi rendelő is működik a mofetta mellett, ahol dr. Török Sándor megvizsgálja a betegeket a szén-dioxid-kúra elkezdése előtt – fontos tudni, hogy csak orvosi javallatra lehet igénybe venni a mofettát. 
Kiemelten figyelnek a mofettázók biztonságára, videómegfigyelő rendszert, nagy hatásfokú szivattyúkat telepítettek, utóbbi 50 másodperc alatt szívja ki a gödörből a szén-dioxidot – mutatta be a jelenlegi létesítményt Bagoly Levente.
Az elővigyázatosság nem véletlen. Az évek során kilenc személy lelte halálát a mofettagödörben. Nem balesetek áldozatairól van szó – öngyilkosjelöltek használták ki a szén-dioxid-mérgezés által okozott halál gyorsaságát. Legutóbb 2000-ben történt haláleset, de volt meghiúsított öngyilkossági szándék is. 
Híres gyógyulók és gyógyítók
Az évek során számos ismert személyiség is élvezte a Bene-mofetta gyógyító hatását. Több vendégkönyv megtelt az ide látogatók bejegyzéseivel – mind­annyian a kiváló kiszolgálást, a kezelés eredményességét hangsúlyozták. Kiemelkedő volt a Magyar Köztársaság egykori államfője feleségének, Göncz Árpádné Göntér Mária Zsuzsannának a látogatása, járt itt a román külügyminiszter, Theodor Meleșcanu vagy a kommunista rezsim idején fontos pártfunkciókat betöltő Fazekas János is.
Kevesen tudják, de itt dolgozott a kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház névváltoztatási próbálkozása során elhíresült Nicolae Teculescu – szándékosan nem írtuk, hogy doktor, hiszen mindeddig senkinek nem sikerült bebizonyítania, hogy Teculescunak volt orvosi diplomája. Jó ismerőse volt a nagyapjának – elevenítette fel Bagoly Levente –, gyerekkori emlékként maradt meg, ahogyan óriási fecskendővel pumpálta a szén-dioxidot a betegek izomzatába. Közös „találmányuk” is volt. Maszkot készítettek, amelybe cső segítségével jutott be az oxigén. A páciens így teljes testmagasságával bele tudott merülni a szén-dioxidba. Különösen hatásos volt szembajok esetén. Ha a beteg a gázban pislogott, akár két dioptriával is javulhatott a látása – mesélte Bagoly Levente.
Mofetta vagy gőzlő?
Tavaly a belvárosi református templom gyűléstermében tartottak előadást a mofetták témakörében. Ennek kapcsán Bagoly a mofetta elnevezés megújítását vetette fel. A latin, olasz eredetű mofetta lényegében bűzös kigőzölgést jelent, ami semmiképpen nem jellemző a szagtalan szén-dioxidra. Ez a kén-dioxid jellegzetessége, ha ilyen szempontból akarjuk a mofettát meghatározni, akkor a leírás a bálványosi Büdös-barlangra, a csíkszentimrei Büdösre illik – magyarázta elméletét. Javasolta, lehetne például Codirának nevezni a mofettát (évtizedekkel ezelőtt a mofettát gőzlőnek hívták, mert a szén-dioxidban álló személy az erek tágulása nyomán felmelegedést érez), ez a szén-dioxid és radon együttes jelenlétét fogalmazhatná meg. A radon mint radioaktív elem jelenléte ugyancsak nagy jelentőségű a mofettában. A szén-dioxid fölötti levegőrétegben található, és hatásos az idegrendszeri bántalmakra. Elképzelésének azonban nem lett foganatja.
Bagoly Levente érthetetlen magatartásként említette: úgy tűnik, a kovásznaiak és környékbeliek számára nem fontos a mofetta nyújtotta gyógyulási, betegségmegelőzési lehetőség. Kevesen keresik fel, annak ellenére, hogy a fürdőváros polgárai számára ingyenes a Bene-mofetta használata. Bokor Gábor

Akácmizéria

Fotó: MNO.hu

Az Európai Bizottság (EB) múlt év végén terjesztett elő egy új uniós jogszabály megalkotására irányuló javaslatot, mellyel meghatároznák „az Európában idegenhonos özönfajok elleni küzdelem okait és alapvető feladatait”.
Az EB szerint erre azért van szükség, mert a betelepített növények „jelentős hatással vannak a biológiai sokféleségre, az egyes fajok csökkenésének és kihalásának egyik fő, egyre jelentősebbé váló okát képviselik”. A javaslat mellékletében felsorolják azokat a növényeket, amelyeket a törvény értelmében ki kellene irtani Európából, a listán az elsők között szerepel az akácfa. Az EB kezdeményezése nagy ellenkezést váltott ki, Magyarországon egy erdőmérnök aláírásgyűjtést indított, azt kívánva elérni, hogy a fehér akác (Robinia pseudoacacia) méze és a fájából készült erdészeti termékek legyenek hungarikumok, és a napokban a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpontja is állást foglalt az ügyben, a pró és kontra érvek felsorakoztatása után arra a következtetésre jutva, hogy „az akác a Kárpát-medence őshonos élővilágának, gazdag természeti örökségének egyik veszélyeztetője, ám teljes kiirtása az országból gazdasági haszna miatt nemkívánatos, és a gyakorlatban nem is lehetséges”. Aztán olyan vélemény is született már, miszerint az EB törvényjavaslata egy összeesküvés-elmélet része. Háromszéken ennél sokkal egyszerűbben fogalmaznak: ökörségnek tartják, nem okosabb javaslatnak, mint az uborka görbületének jogszabályi meghatározását.
Akácnagyhatalom
A fehér akác 1601-ben jelent meg Európában Észak-Amerikából betelepített díszfaként. Magyarországon Tessedik Sá­muel evangélikus lelkész kezdeményezte alkalmazását a 18. század második felében az alföldfásításban, idővel elterjedt az egész Kárpát-medencében, de a térségben élő akácállomány majdnem kilenctizede Ma­gyarország mai közigazgatási határain belül található – ezzel Magyarország akácnagyhatalomnak számít. Mára az ország erdős területeinek egynegyede akácos, hiszen a várakozáson felüli sikert hozott a megtelepítésétől eltelt három évszázad, és ebben nemcsak gyors növekedése, könnyű szaporíthatósága játszott szerepet, hanem az is, hogy egyetlen őshonos vagy honosított fafaj sem vált ennyire sokféle módon hasznosíthatóvá. Elsődleges felhasználásként a futóhomok, erodált erdőfelületek, meddőhányók meredélyeinek megkötője, a mezővédő fasorok gyors növésű fafaja. A friss akáchajtás tápanyagdús táplálék, faanyaga legalább százféle faipari cikket szolgáltat, a nyírekkel együtt a legmagasabb kalóriaértékű tűzifa. A tartósítást vagy vegyszerekkel való telítést nem igénylő akác a mérsékelt övi fafajok között a legidőtállóbb a kültéri beépítéseknél, a Magyarországon termelt akácméz pedig egyedi a világ mézei között. Többek között így indokolja Pályi Zoltán nyírségi erdőmérnök az akác hungarikummá nyilvánításá­nak kezdeményezésére januárban indított petíciót (peticiok.com/akac_hungarikum). Ugyanezzel a céllal azóta szakmai és érdekvédelmi szervezetek, tudományos műhelyek, felsőoktatási intézmények részvételével Akác-koalíció is alakult Magyarországon.
Magyarország Európa legnagyobb akácméztermelője, az évente körülbelül 22 ezer tonna ott előállított akácméz kétharmadát importálják, Európa akácmézforgalmának közel háromnegyede Magyarországról származik. Az összeesküvés-elmélethez éppen ezek az adatok szolgáltathatják a táptalajt, ugyanis az Európai Unió nemrég egy olyan törvényt fogadott el, mely szerint „a virágport a méz természetes alkotóelemének kell tartani, nem pedig összetevőnek”, és mivel a virágpor általában csak 0,5 százalékban található meg a mézben, feltüntetése nem válik kötelezővé a genetikailag módosított összetevők arányát szabályozó európai irányelv szerint (csak a 0,9 százalék feletti génkezelt tartalmat kell a címkén feltüntetni). Az elmélet szerint az akácfák eltűnésével megszűnne a piacot uraló magyar méztermelés, a virágpor alkotóelemmé nyil­vánításával pedig lehetségessé válik a génkezelt növényekből származó méz felfuttatása...
Táncoló méhek
A romániai vándorméhészek abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egy hónapnyi idő alatt három rend akácvirágzást tudnak kihasználni – mondja Fülöp Gál László árapataki lelkipásztor és méhész (e kettősségben semmi különös, Erdélyben régi hagyománya van annak, hogy a lelkész méhészkedjék is). Kezdik lenn, a Duna mellékén, itt találhatóak Romániában a legnagyobb összefüggő akácerdők, Ostrovától Turnu Măgureléig kétszáz kilométer hosszan, 3–30 kilométer szélességben; foly­tatják Argeş megyében, a dombvidéken ugyanis később virágzik az akác, a harmadik rendet pedig a Kárpátok lábainál érik. A méhész szerint nagyon macerás az akác, szeszélyes a virágja, lévén hogy a páradús levegőt kedveli, akkor jó a nedve, azaz a nektárja, ha a nappali hőmérséklet 25 fok körüli, és az éjszakai sem megy 15 fok alá. Ritkán, de előfordul, hogy kétszer is tudnak pergetni, olyankor akár harminc kiló mézet is lead egy család.
– Egyik kifogás az akáccal kapcsolatban, hogy túl sok nitrogént termel, ezt lejuttatva a földbe kiirtja az aljnövényzetet – de legalább rend van az akácerdőkben. Viszont nagy szükségük van a méheknek az akácra, megfigyelhető, hogy a repcéről feljőve, a méhek mintha ki lennének cserélve, örömtáncot járnak az akácon, úgy mennek, hogy vernek szét mindent. Talán az akácvirág illata bódítja el őket, nem tudom, de úgy mennek, hogy egyfolytában. Tehát szüksége van a méhnek az akácra, mert gyógyító hatású is rá nézve – hogy most a zöldek mindenfélét összevissza beszélnek, az más tál tészta. A valóság az, hogy miként a méhnek szüksége van az akácra, úgy az embernek is az akácmézre, mert az tizenegyféle vitamint, harmincféle ásványi anyagot, tizenkilencféle aminosavat tartalmaz, és most már a gyógyszeriparban is használják az akácvirágot. 
A méhész nemcsak az akácméz előállításáról, de annak gyógyhatásairól is tájékozott. Az akácméz színe víztiszta, átlátszó vagy nagyon világos, halványsárga (az igazi mézelő a fehér akác, a lila akác nem ad mézet), kellemes ízű, gyengén akácvirágillatú. Magas a gyümölcscukor-tartalma, ezért a legtovább marad folyékony állapotban. Nyugtató hatású, emésztési zavarok és a gyomorsav túltengése ellen ajánlja elsősorban a szakirodalom. Fertőtlenít, ezt már nagyon rég kimutatták, robicin- és akacintartalma miatt köhögésre is ajánlatos, gazdag kalciumtartalma okán a csontképződésben is fontos a szerepe. Vértisztító, erősíti az immunrendszert, kiválóan alkalmazható belső légúti betegségek gyógyítására, a vérszegénységet is nagyon jól szabályozza.
– Ezen a környéken elismert az akácméz, mindenki azt vásárolja. Miután kirobbant ez az akácmizéria, létrejött az Akác-koalíció Magyarországon, az akácfa és -méz hungarikummá nyilvánításával próbálják kivédeni a támadást. Ez – lehet – ránk, erdélyiekre nézve hátrányos lesz, mert mi is importáljuk a mézet. Nemrég voltam egy méhészkonferencián Udvarhelyt, ahol a magyarországi méhészegyesület elnöke, Mészáros László azt javasolta, csatlakozzunk hozzájuk, mert akkor mi is be tudnánk menni az akácmézünkkel ez alá a hungarikum alá. Hanem... De hát ezt nem szabad hagynunk!
Bányafából nemes fa
Romániában a sepsiszentgyörgyi Mondo Impex cég volt az első, amely bútort gyártott akácból – eleveníti fel Bagoly Miklós cégvezető. 1992-ben felvette vele a kapcsolatot egy németországi vállalkozó, aki a kültéri bútorgyártásban az eukaliptuszt, tikfát – tehát a föld tüdejének nevezett trópusi erdők fáit – szándékozott felváltani ezzel a fafajtával. Az akácnak a bútoriparban korábban nem volt fontos szerepe, mivel kis méretekben nő, és nagy szilíciumtartalma miatt a szerszámokat sem kíméli. Annak idején a bútorgyár exporttermékeit lécekre szegezett PFL-ládákban szállították, a munkások az akácléceket mindig félredobták: könnyen hasad, és nehéz elütni benne a szeget.
– Az 1990-es évek előtt az akácot tűzifának, bányafának használták. Ahogy elkezdtünk bútort gyártani belőle, kiderült, nemcsak nagyon tartós, hanem színe változatosságának köszönhetően nagyon szép is. A piacon fűrészáruként, ipari nyersanyagként ma már nagyon keresett, ebben fontos szerepet játszik a szerszámipar utóbbi években tapasztalt rohamos fejlődése. Belső bútorgyártásra is felhasználható, parketták, padlók készítésére nagyon alkalmas, utóbbi időben felkapottá vált a kültéri térépítészetben, játszóterek, parki padok készítésében. Valamikor a ragasztása is problémás volt, mivel telített fa, nem szív magába semmilyen idegen anyagot, de mára már az új ragasztóanyagokkal ez is megoldódott, így a ragasztott gerendákkal az akác – mert hajlítószilárdsága nagyon magas értékű, a gyertyánnal hasonlítható, a tölgyet veri is – most már a hídépítésben is komoly szerepet kapott. Felhasználhatósági hatékonysága viszont kicsi, hiszen többnyire görbe növésű, ritka a 3–4 méteres egyenes rönk, és ritka a 30–40 centi átmérőjű is, a 20–25 centis rönkök a gyakoriak. Ha ez görbe is, darabkák jönnek ki belőle, ezért van az, hogy az akácfánál alig tudjuk elérni a 25–26 százalékos nettó felhasználást. Ilyen körülmények között ára is felértékelődött, most már nemes faként is keresett a bútorpiacon, és immár a távol-keletiek is azt használják.
Magyarországon a soproni erdészeti egyetem foglalkozott sokat az akácfa termesztésének technológiájával, amikor akácfabútorok készítéséhez kezdett, Bagoly Miklós is több, a témába vágó előadást meghallgatott. Amit az unió negatívumként megfogalmaz, az valós, mondja, hiszen az akác nagyon agresszíven szaporodó fafajta, viszont kordában lehet tartani. Gyökerének szegmenseiből is képes kihajtani, a kivágott akác földben maradt gyökérzetéből növő sarjadék bokrosan nő, ha nem gondozzák, értéktelen, bozótos területet eredményez. Magja akár ötven évig is megőrzi a talajban csírázóképességét, emiatt ellenőrizetlenül kihajthat bármikor, bárhol. Három-négy évig igényel ápolást az akáctelepítés, ezt például Magyarországon úgy oldották meg, hogy ingyen kiadták ezeket a területeket kapásnövények termesztésére, az egyedüli elvárás az volt, hogy a kukorica kapálása közben az akácfacsemetéket is megkapálják. Egy idő után már nem lehet alatta semmit termeszteni, ilyenkor érdemes kis nyeséssel szabályozni a növekedését, hogy az ágak minél fennebb nőjenek, hosszú törzset eredményezve, és az akácerdő 25–30 év múlva eléri a vágáskort. Újabban Székelyföldön is „divatba jöttek” az energianövények. Jó energiahordozó a nyárfa, amely tíz-tizenkét év alatt képes törzset növeszteni, és az akác is, mivel fája nagyon kemény, fűtőértéke vetekszik a gyertyánéval. Hogy mifelénk energianövényként a fűz honosodott meg, abban az itteni talajtípus játssza a legfontosabb szerepet, az akác ugyanis nem szereti a kötött talajt, laza, homokos talaj kell neki. Három­széken a Rétyi Nyír délnyugati csücskében található összefüggő akácfaerdő. Díszfaként ültették vala­mikor, így található meg a barátosi Erzsébet parkban is, amelyet éppen Bagoly Miklós dédnagyapja ültetett be akácfával, ott már lehet látni 100–110 éves egyedeket is.
– Európai kitiltása a többi ökörség hatványozott ökörsége – összegez Bagoly Miklós. – Számunkra azért kegyetlen ez a tervezett akácirtás, mert főleg Magyarország, Szlovákia, Románia, Bulgária érintett. Ezek azok a részek a Kárpát-medencében, ahol nagyon sok a homokos árterület, ezek megkötésére telepítették az akácot. Romániában összefüggő nagyobb erdős felület Erdélyben Medgyes környékén és a Déli-Kárpátok övezetében vagy a nagy folyók, a Duna, Prut, Szamos partjain található. Ellenőrizetlenül terjed, az igaz, de ha odafigyelnek, irtják, ahol nincs helye, nem látok semmi veszélyt arra, hogy elvegye az életteret más, őshonos fafajtáktól. Váry O. Péter